2013. június 15., szombat

Reflexiók

Ötven körüli férfi áll előttem a sorban, Húszezrest nyújt  át  a  fiatal pénztáros hölgynek. A lány  beüti  a  kapott összeget, s a gép villám gyorsan mutatja, hogy. mennyi a visszajáró. Pillantok alatt már  nyújtja is a férfinak.
 

-Sokat adott vissza! mondja  az ötvenes  úr, s visszaadja  a pénzt .
A lány  arcán tanácstalanság.  Nézi a gépet, nézi a férfit , s nem érti mi történt. Kerek összeget kapott, azt  ütötte  be, s  a gép ezt az összeget adta ki,amit a kezében  tart.
- Mit tegyek?  szól hangosan. s  bénultan  ül a kezében lévő pénzzel.
A mellette  lévő pénztárnál ülő 60 körüli kolléganője kezében már  ott egy blokk darab és egy toll.
-Mondd az összeget! S már írja is a számokat  , hogy gyorsan  írásban elvégezze a kérdéses kivonást. Mondja az összeget, ami  megegyezik a gépével.
 
 Megnyugodva ,újra a férfi  felé nyújtja az  összeget a  lány. A gép nem tévedett , ennyi jár  vissza.
 
A vásárló társ is  rendezte  közben magában a helyzetet. A  nyolcezer kilencszáz körüli összeg   benne kilencezer valamennyiként rögzült, s ezzel számolt  fejben.
 
Én meg eltűnődöm magamban azon, hogy ennek a  fiatal lánynak (20 körüli lehet)  már nem reflexe a írásbeli számolás. Annyira  hitt a gép tévedhetetlenségébe hogy be sem indult  valami ösztönös  számolás ellenőrzés  fejben, vagy írásban nála.
 
 
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...