2013. június 27., csütörtök

A Pilisi len fényképe nyomán

Évek óta a kedvenc  blogjaim között van ifj. Vasuta  Gábor  természet fotós blogja.  Ma is beköszöntött aktuális  bejegyzése, pontosabban fényképe.

Nagyon tetszik a kép, ilyen szép  fotót még nem láttam erről a kicsi -de igen híres, nevezetes- növényről. s   a  szokottnál is mélyebben megérintett, mert  egy személyes  élményt  is felszínre  hozott nagykovácsis éveimről.
 
A '90-es évek eleje táján  a tantestület elhatározta, hogy egy szakavatott természettudós, és   a kovácsi erdők , hegyek növényeit nagyon jól ismerő vezető segítségét  használva, megnézzük természetes élő helyén a  híres-neves  pilisi lent. Előtte  nem is  nagyon  hallottunk róla. Akkoriban azonban  cikkek  jelentek meg erről a gyönyörű, de kis termetű virágról. S  bekerült az okítandó nevezetességeink közé. Tehát mindenképpen ildomos volt  felkeresni élőhelyét - hamár a falu környékének nevezetességei között számontartva,  adtuk tovább az információkat róla tanítványainknak.
 
(Mamár persze elég két kattintás, hogy mindent megtudjunk  erről a növényről )
 
Felkerekedett tehát  a tantestület és felkaptatva a Nagyszénás utcán és  hegyen Pilisszentivány  felé vette  útját. A több kilométeres együttes  gyaloglás, jókedvű beszélgetések a tantestület egyik legjobb közös élményévé vált akkor. S rögtön el is határoztuk, hogy a gyerekekkel is évente legalább egyszer a környék erdeinek  valamelyik  részét  látogatjuk  meg,  alsós illetve  felsős kirándulós/akadály versenyes  program keretében.  Ezek  meg is valósultak, aztán , s gyereknek, tanárnak jó emlékként megőrizve a kovácsi erdő szépségeit, jó levegőjét, energiát igénylő emelkedőit, vagy épp hosszú útjait. 
 
Mikor  még diákként  koptattam  a falu iskolapadjait, a rajfoglakozások keretében szintén  gyakran  nyakunkba vettük az erdei  utakat, vagy épp a Pilisszentivány-Solymár  felé  tartó Antónia árkot. Akkor még  működött mindkét (ma már nyomaiban sem létező)  túristaház. Egyik  a Zsíros hegy   , másik a  Nagyszénás tetején, amelyek akkor még célpontjai voltak gyakran  kirándulásainknak.

Nyolcadikos korunkban meg is ijedtünk egyszer  ,mikor  egy ilyen közös kirándulás alkalmával  egy  bőrkabátos  fiúkból álló csoporttal találtuk szemben magunkat.
A fiúk az osztályból kiadták a  parancsot. Fussatok lányok! De ők lecövekeltek, megvédendően minket.
S persze futottunk ahogy a lábunk bírta. Másnap a  fiúk  épségben megjelentek az oszályban és megnyugodva térünk napirendre  az eset felett. Azzal a jó érzéssel, hogy fiú osztálytársaink vigyáznak ránk. Igaz többet nem  indultunk arra, még csoportosan sem. Viszont az első  osztálytalálkozónkat (70-ben vagy 71-ben  a Zsíroshegyi táristaházba szerveztük -ha jól emlékszem-

A 60-as években még működtek a csillék amelyek rendületlenül vitték  a szenet ! homokot, át a hegyen. Így Pilisszentivánnyal nemcsak  a föld alatt , de a föld felett is összeköttetében állt a  falu. Legalább a családok felében, valaki a bányában dolgozott Bányász falu volt Nagykovácsi. Olyannyira, hogy kisiskolásként, még Jószerencsével köszöntünk el mikor vége  volt a tanításnak.
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...