A 105-ös busz hosszan kanyargott , bejárva fél Budát és Pestet, míg elérkeztem az angyalföldi József Attila Művelődési Házhoz . Több mint 50 perc a menet ideje, a két végállomás között. Igazán kellemes utca kép fogadott, mikor elértem uti célomat. Ember léptékű méretek, nyugalmat árasztó.
Kicsit visszafelé kell mennem a megállóból, hogy a Pszinapszis színhelyére érjek. A művelődési ház bejárata előtt egy igen szép tér. a József Attila tér hívogat felfedezésre. Központi eleme egy József Attila szobor. Teljes ellentéte a Kossuth téren állt törékeny, mellé ülős József Attila szobornak.
Zömök, emberi magasság fölötti alapzaton áll Beck András, Munkácsy és Kossuth díjas szobrász, bronz szobra.
Más koncepció. Ugyanakkor hangsúlyos, erős alkotás . S ami igazán örömteli számomra, hogy rengeteg koszorú veszi körül. Tehát itt még komolyan veszik József Attila születésnapját és a vele összefonódott Költészet Napját is, ha ilyen sokan megemlékeztek a pár nappal korábbi évfordulón Róla.
Viszont a Parlament mellett már nem látható sajnos József Attila szobra. Nem lehet mellé telepedni senkinek.
Ezért is különösen jó érzés, hogy van még ahol a költő értékeit elismerik, őrzik, sőt gondozzák a szobor környezetét is. Igazán csinos park ez a József Attila park. Mindenütt rend és tisztaság. Anyukák, apukák sétálgatnak baba kocsival, vagy biciklis gyermekükkel a parkban. Érezhető a nyugalom, a derű ezen szép napsütötte napon itt.
Körbejárom tehát a parkot már csak azért is mert felkelti figyelmemet a park két oldalán szimmetrikus rendben elhelyezkedő lakó tömb. A házak bejárata fölött relief, munkáról, tanulásról . Bő 60 éves lehet az épületek kora- Talán ezt hívják szocreál stílusnak.
A park, modern fáival, mégis fiatalos.
Üde hangulatú tér ez. Ahol könnyen otthon érezheti magát az ember.
Csakúgy mint a környező utcák ketvárosi jellégű házaiban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése