2013. április 12., péntek

A hollós kapu

"Szilágyi Örzsébet levelét megírta, szerelmes könnyével azt is telesírta. Fiának  a levél Prága városába öröm hírt viszen, a szomorú   rabságba

Gyermekem ne mozdulj Prága városából, kiveszlek, kiváltlak  a nehéz  rabságból, arannyal, ezüsttel megfizetek érted, szívemen hordom én a   te  hazatérted.....

Ne mozdulj, ne indulj én egyetlen árvám, ki lesz az én fiam, ha  megejt  az ármány,
Adassék a  levél Hunyadi Mátyásnak  tulajdon kezébe  senkinek se másnak
Fekete  viaszból nyom reá  pecsétet, könyöklőn várnak az udvari cselédek....

Istenem, Istenem mért nem  adál szárnyat, hogy utol érhessem az anyai  vágyat!
S ahol jő  ahol jő , egy fekete  holló, Hunyadi pajzsán ül ahhoz  hasonló.
Lecsapott, lecsapott  fekete  szélvészből és kikapá  a levelet az anyai kézből...

Madarat nem egyet, százat is meglőnek, híre sincs, nyoma  sincs  a levél vivőnek.
Nap estig az erdőn űzetik hiába, éjfelen kocognak özvegy  ablakában
Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló! Nála még a  levél, vagy ahhoz  hasonló?

Piros a pecsétje, finom az írása, Ó áldott, ó áldott a keze írása"
Arany János: Mátyás anyja
 
Persze  a vers nem így van tördelve, de belőlem csak úgy  egy szuszra kiszakad még mindig. De jó! Nagyon szerettem tanítani. 

S most itt állok ebben a fényes, kicsit hűvös, szeles napon, a Budai Királyi Vár jellegzetes és gyönyörű hollós kapujában.





Mindig meg kell állnom itt egy kis  időre , ha erre  járok, hogy  megcsodáljam, ezt a modern - de szimbolikájával a történelmet   "megszólaltató" - alkotást.
 
Nagyon szeretem.



Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...