Gyermekem ne mozdulj Prága városából, kiveszlek, kiváltlak a nehéz rabságból, arannyal, ezüsttel megfizetek érted, szívemen hordom én a te hazatérted.....
Ne mozdulj, ne indulj én egyetlen árvám, ki lesz az én fiam, ha megejt az ármány,
Adassék a levél Hunyadi Mátyásnak tulajdon kezébe senkinek se másnak
Fekete viaszból nyom reá pecsétet, könyöklőn várnak az udvari cselédek....
Istenem, Istenem mért nem adál szárnyat, hogy utol érhessem az anyai vágyat!
S ahol jő ahol jő , egy fekete holló, Hunyadi pajzsán ül ahhoz hasonló.
Lecsapott, lecsapott fekete szélvészből és kikapá a levelet az anyai kézből...
Madarat nem egyet, százat is meglőnek, híre sincs, nyoma sincs a levél vivőnek.
Nap estig az erdőn űzetik hiába, éjfelen kocognak özvegy ablakában
Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló! Nála még a levél, vagy ahhoz hasonló?
Piros a pecsétje, finom az írása, Ó áldott, ó áldott a keze írása"
Arany János: Mátyás anyja
Persze a vers nem így van tördelve, de belőlem csak úgy egy szuszra kiszakad még mindig. De jó! Nagyon szerettem tanítani. S most itt állok ebben a fényes, kicsit hűvös, szeles napon, a Budai Királyi Vár jellegzetes és gyönyörű hollós kapujában.
Mindig meg kell állnom itt egy kis időre , ha erre járok, hogy megcsodáljam, ezt a modern - de szimbolikájával a történelmet "megszólaltató" - alkotást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése