2013. február 1., péntek

Budakeszi 1.rész

Azt gondolom, hogy minden településnek van egy  olyan  utcája, amely  magába  zárja, egyszerre   a sétáló elé tárja  azt ami az egész település  lényege.  Megjelenik  benne  minden  , vagy csaknem minden   ( a 3-4 emeletes  házakat kivéve), ami az adott  községre, kisvárosra  jellemző, Építészetileg, élet-mentalitásilag.
Budakeszinek 2 utcája is van amire ez elmondható, Mindkettő párhuzamos  a FŐ úttal. s majdnem  egyforma távolságra is  vannak attól. Egyik a  Széchenyi  u.   másik pedig az Erdő utca.
 
Napfényes , tavaszt  idéző  januári  sétámon a  Széchényi  u.   vettem   lencse végre.
A Széchenyi utca   Budakeszi egyik leghosszabb  utcája  is egyben. Jelentős kaptatóval, vagy   ereszkedővel- attól függően, hogy , hol kezdjük sétánkat.
 
Közép tájt  minden esetre Széchenyi István  mellszobra kapott helyett 2010-ben, halálának 150. évfordulója alkalmából Gábor Emese Anna szobrász-művész alkotása    A város  egyetlen  általános iskolája,  ami  alig 70 méterre  található innen , a Temető utcán  haladva  szintén  Széchenyi István nevét  viseli, mint ahogy a  parányi tér is  a szobor körül.
 
Különösen  szép volt  ebben a  tavaszt idéző januári ragyogásban.
 
Én lefele  vettem az irányt, már csak azért is, mert  beterítette a fény az utca jobb oldalát. Csillogott, tündökölt minden ebben a ragyogásban. Közel egymagasságú házak sora, Nincs  előkert itt még, hanem  az ablakok közvetlenül az utcára nyílnak. Bár gyanítom  igen ritkán. Az  az idő elmúlt már. Ahogy haladok  lefelé, lépten nyomon valami  megörökítendőre   bukkanok. Hagyományos, régi ház új kalappal, vidám hangulatú. A -hajdan módosabb gazdát jelentő- tornácos  épület,  megmutatja minden  szépségét, praktikumát- Pár hónap  múlva épp a tűző nap  elől ad majd   árnyékot,  házi munkáknak (borsó és a bab fejtés, más kerti növények  tisztítása  alkalmas  teret, vagy  mai kor emberének  egyszerűen  a pihenésre. Gyermekkoromban  a tornácok  belső részén ősszel a ott csüngtek , egymáshoz simulva a  kukoricák, piros paprikák és  fokhagyma füzérek   .
Tovább haladva  azonban  megbomlik -e rend. és magas kerítések  emelkednek  egymás után,  Belátni rajuk csak  időnkét, vagy résnyire  lehet.  A szemeket az égre kell mereszteni! S akkor meglátjuk a  kellemes , nagy teraszt  ami biztosan a ház lakóinak kedvence. Vagy  az ugrásra késztető kijáratot.

 
 
 
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...