2013. január 29., kedd

Levélírásra gondolva

Ma olyan   útvonalon   utaztam, amelyen   viszonylag ritkán járok, bár kedvelem  a város azon részét, de  inkább jó időben, napsütésben keresem fel.

A villamoshoz  sétáltam fel a lépcsőn, és arra gondoltam, hogy nincs  más választásom  igazi  -papír alapú- levelet fogok írni a  barátnőmnek. A telefonjuk más szolgáltatótól van mint az enyém, így egy  hosszabb beszélgetés nem igazán   jó döntés.
Pedig most  arra  van szükségem, hogy mindent elmondjak, megkérdjek amit  szeretnék. Persze  szóba jöhetne  az  e-mail is, de  nem lelkesedik érte, Míg ezen   gondolkodtam elérem a  villamoshoz.
Látom a kijelzőn, hogy  1 perc  30 másodperc van az indulásig.
Kellemes  meglepetés a metróbeli kijelzőkhöz képest, ahol azt írják ki, hogy  mennyi ideje  ment el a szerelvény az orrunk előtt. Bár erre az információra  valószínűleg senki sem  kíváncsi. Hacsak, nem akarja magát   bosszantani a kedves  utas, vérnyomás emelés céljából, vagy  a matematika   műveletek frissen tartása a cél!  Mert egy  gyors kivonás a mentrendi  követések szerint, és megkapjuk, hogy  -elvileg- mikor jön a következő szerelvény .

Most  viszont  mindezekre  nincs  szükség, kényelmesen  előrébb  megyek hát.
Közép tájon aztán  fellépek a villamosra. Körülnézve  azt látom, hogy nincs  üres ülés pár. Tehát választanom kell, hogy kivel ülök le  szembe!
 
Zöld sapkás - sálas,  olvasó  nővel szemben  telepedem le végül is.. Csak egy vékony  csík látszik az arcából, orráig felhúzva a sál, sapkája a szemöldökéig takarja homlokát,
 
Nézem a könyvet amit  olvas. Szívtől szívig. Jó vastag könyv! Miről szólhat ?  Nálam is van  olvasnivaló, de  valahogy nem akaródzik elővenni. Inkább visszaugrom levél írós  gondolatomhoz.
 
Utastársam azonban  lapoz, s  felemeli  kissé  a szemét, rám néz, hosszasabban, mint szokás, majd lejjebb húzza sálját az arcán, és elmosolyodik . NAHÁT.....
 
Neki akartam levelet írni  , papír alapút!
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...