2013. január 7., hétfő

Séta az Andrássy úton

Borongós az idő. Nem  a legideálisabb  fotózásra, viszont az épületek jól  láthatók, nem  takarják  el a lomb koronák.

Az  Andrássy út, a Világörökség része. Ide biztos  sok külföldi  eljön, s  visz magával  valamilyen  benyomást, érzést, hangulatot Budapestről, rólunk.
Régen jártam erre gyalogosként, így most ráérősen végigsétáltam a Hősök terétől az Oktogonig.

Biztos más a hangulata, a fák zöldjében, így viszont csodálhatom az épületeket.
 Kis gyaloglás után máris  az egyik  jelentős  kiállító hely előtt vagyok .
A KOGART előtt.  http://www.kogart.hu/






 Melynek tő szomszédságában, azaz  pontosan mellette  van egy 
-számomra új -  múzeum.






A Zelnik István:  Kelet-ázsiai  ARANYMÚZEUM.  Két  pálmafával a bejáratnál- Igazán üdítő látvány.
http://www.aranymuzeum.eu/

Gyönyörű épületek mellett haladok el.
Csend és nyugalom, Széles  sétáló helyek.












 S máris a KODÁLY-köröndnél vagyok, melyet  4  különös épület határól. Nekem  ez a félköríves  épület a  legérdekesebb, legizgalmasabb.
 
A fák nem takarják el most az aranyozott mintákkal körülvett festett képeket a házfalon. Ezek alig látszanak egyébként a járókelőknek.
 
Kár , hogy  nem süt most is  hét ágra a   Nap, így az épület szomorúnak, megviseltnek  látszik. Nem pompázatosnak. Pedig van rajta  díszítés bőven, csak egybemosódnak a szürkére piszkolódott fallal.
 
 
No, de itt egy üdítő, csiga vonalas  kapu ablak,  amitől újra  jókedvem lett.
Jó itt sétálni, bámészkodni, s persze  múzeumokba  betérni is.
 
Életem első  múzeum élménye is ehhez az úthoz, az Andrássy úthoz  fűződik, s  a mai napig emlékezetes számomra.
Nem a korábban említett Kelet-ázsiai múzeumhoz, hanem a túloldalon lévő Hopp Ferenc  Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumhoz. A díszes kínai tálakhoz, vázákhoz. Képekhez, elefántokhoz. nagyapám  szavaihoz.Amikre  már nem emlékszem, csak az érzésre  , hangulatra, hogy vele  vagyok és Ő  mesél, magyaráz nekem. 40 éve volt.  A szavak kikoptak az emlékemből, de  a tárgyakhoz kötődő jóérzésem, csodálkozásaim , és az a  boldogság, hogy az egész élménynek része vagyok  megmaradtak.  Furcsa  de  van egy kép bennem, ahogy   kinyitja  nagyapám az épület előtti kaput, és  bemegyünk. Aztán meg az, hogy nagy  aranyozott, színes  festésű váza mellett állok, ami majdnem akkora  mint én vagyok 10 évesen. No meg a kék madarakkal  megfestett  tálak, tányérok , miniatűr  tájképek, két színnel. Nagyon  fontos  dolog volt az nekem akkor. S nagyon nagy  csalódás mikor  felnőttként  elmentem  újra, s nem azok a gyönyörűségek voltak  kiállítva  ami  engem rabul ejtett gyerekként.

Azt hiszem az a múzemi kirándulás -nagyapámmal- tette  fontossá  számomra  a  kiállítások látogatást. Egy jó kiállítás, múzeumi séta, megtisztulás,  a gondok  elengedése. Ünnep. Lecsendesedés. Feltöltődés.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...