2012. szeptember 8., szombat

Napfényes séta a BUDAI VÁRBAN

A Tóth Árpád sétány  számomra   a főváros legjobb  helye. Lehet fagyos  februári, vagy ködös  novemberi nap is  akár, varázsa felül múlhatalan,
 
Szikárázó napsütésben,  kellemes  melegben, viszont egyszerűen tökéletes feltöltődésre, kikapcsolódásra,  szemet gyönyörködtető, pihentető sétára .
 
Kora délután van, (fél 3 ), így  csupán páran sétálgatunk még a főváros legszebb sétányán. Alattam a város  lüktet különböző  zajaival, de mintha ide  csak  hangfoszlányokban, jelzés szerűen érne  fel a  lent  nyüzsgő élet. Csend és  béke  honol itt. Bárki adta  e  sétánynak   neves költőnről a Tóth Árpád  nevet, ismerte  jól versei hangulatát bizonyosan. Valóban  van  valami  tóthárpádos  ebben  a térben. Az elcsedesedés, a befelé fordulás  hangula az, amit e sétány  nyújt.
 
 Íly szikrázó napon azonban a fénynek, az élet örömének is megtestesítője.
Minden intenzívebb , mint máskor. 
Fényképeztem ma  rengeteget, hogy megőrizzem a házak napfényben fürdő homlokzatát, a várfal alatti rész  kincseit, hangulatát, a sétány  megújuló fasorát.
 
 

Nem volt elég persze  ez sem!





 
 
 

Végigmentem a   beslő utcák némelyikén.
Hallgattam élőzenét két hegedűre,
Bekukkanthattam nyitott házkapukon - Ez elég ritka lehetőség, a tömör kapuk mögé húzódő  várbélieknél.
Új oldalát  fedeztem  fel a  Magyar Nemzeti Galériának is.

 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...