2012. július 1., vasárnap

Múzeumok éjszakája - Természettudományi múzeum

A Természettudományi Múzemban kezdtük barátaimmal este 6 óra  tájban,  a késő éjszakába nyúló  múzeumi körsétánkat .  Nem  régen  jártam, épp  ebben a múzemban,diákjaimmal, így  volt egy átfogó képem  a  múzeumról, de társaságunk legfiatalabb tagja  a beszélő tárgyak című programra  lévén kíváncsi, ezzel  kezdtük az  esti  múzeumi körsétát.
Kaptunk segítségül a múzeumban  egy "leltárkönyvet" is, hogy legyen célja is a nézelődésnek, ismerkedésnek.



A  három részre hajtott, - valódi leltárkönyvlapot idéző - feladatlapunkhoz,meg kellett keresnünk azokat a múzeumi dolgozókat, akik a "leltárkönyvbe  " felvett tárgyakról színes előadásukkal újfent  bizonyították, hogy az élőszónak, a közvetlen  kapcsoltnak milyen nagy szerepe van az ismeretek átadásában, és  azok befogadásában a  XXI,. századi technikáink dacára.

Mert  a szebbnél szebb kristály, féldrágakő  ragyogásával is vetekedni képes az emberi áldozatvállalás,  szenvedély , ami  feltárult a "nagyapó"  .  jelmezbe  bújt  múzeológus szavai nyomán.




A letárköny   adatai kiegészítve "nagyapó" színesen ecsetelte, hogy  hogyan is  talált rá egy  kis   csoport Svájc Uru kantonjában a  csodás fekete  füstkvarc tömbre, s hogy  hogyan  került   a kincs  több  darabban,  gleccseren átvonszolva a  szomszédos  falu lakóinak  birtokába. S mivel az információ áramlás  150 évvel ezelőtt - a  maihoz képest- igencsak lassúnak volt  mondható- mire a kanton vezetése  elrendelte a kvarclelőhely tulajdonba vételét, jobbára már  nem volt mit lefoglalnia. A  lakosok kézben, ölben, lehozták darabjait a meredek szikla üregéből és  a befagyott gleccseren átszállították magukhoz. Így  a magyar  gyűjtő  semsey Semsey Andor úr, tőlük vásárolta meg  akkor 1 millió aranyforintért, hogy azt  a Nemzeti  Múzeumnak ajándékozza. E mellett támogatta  Eötvös József  ingakisérleteit. s mint később  a  Wikipédián utána  néztem egyéb más   tudományos  eredmény  mögött is az Ő  csendes áldozatvállalása  van..
http://hu.wikipedia.org/wiki/Semsey_Andor
Önmaga  ugyankkor  igen puritán életvitelű ember  volt, magára csak a legszükségesebbeket költötte, s gyakorlatilag teljes  vagyonát a magyar tudmányos élet gazdagítására  fordította.
Megrendítő élmény volt találkozni ilyen   emberi nagyság munkásságának egyetlen  részletével is. Már itt  tudtam, hogy  a legjobbat választotta nekünk Flóra ezzel  a múzeumi programmal.

A következő állomás  Harmat István  bányaigazgató úr  ajándékához kapcsolódott.


Bányász ruhában, karbidlámpával, kis  fejtőcsákánnyal,  érdekes  leletekkel, s a JÓ SZERENCSÉT bányász köszöntéssel várta az érdeklődőket a múzeológus ezen a ponton. Kézbe vehettük a 12 millió éves, az ormonyások rendjének első csoportjába  tartozó hosszúormányú ormányos   fogazatának, feketére kövesedett  kis darabját- ami így is alig fért a tenyerünkben.  Feltárult  szavai és a kiállított tárgyak nyomán a  múlt század eleji bányászatnak emberközeli változata. Harmat István bányaigazgató úr, valószínűleg odafigyelt nagyon a földben rejlő értékekre, legyen az   állati, vagy  növényi eredetű .

Az interneten az Ő munkásságáról is találtam leírást

http://publication.nhmus.hu/pdf/annHNHM/Annals_HNHM_1939_Vol_32_m_1.pdf
http://publication.nhmus.hu/pdf/annHNHM/Annals_HNHM_1930-31_Vol_27_247.pdf

Engem mégis az  a 20 millió éves pálmalevélnyomat  lelet  hatott meg legjobban  ami az IPOLYTARNÓCi öslénytani leletegyüttes  egyik darabja,  s itt és  most kézbe is vehettem.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ipolytarn%C3%B3ci_%C5%90smaradv%C3%A1nyok_Term%C3%A9szetv%C3%A9delmi_Ter%C3%BClet

Ipolytartnóc  egyébként is az  a hely ahová mindig is szerettem volna  eljutni, és eddig sosem volt rá módom. Családi gyökerek is fűznek a térséghez, hiszen nagyapám  a közelben született. Így az Ipoly vidéki  települések neve  egyébként is varászlatosan cseng az én fülemben. Kézbe  venni  egy 20 millió évvel ezelőtt élt  növény nyomatát  megrázó élmény. Belegondolni, hogy volt  amikor az egész  vidéket ahol most élünk,  járjuk utcáit, másszuk hegyeit valamikor  ember nélküli világ népesítette  be különös gondolati, érzelmi állapot.

Még  volt időnk arra, hogy Degen Árpád akadémikus úr hagyatékának  egy virágjával ismerkedjünk meg . Ez sajnos  nem  volt személyessé  téve,  így sok  nyomot nem hagyott bennem. http://hu.wikipedia.org/wiki/Degen_%C3%81rp%C3%A1d
Jól bizonyítva  azt , hogy az élményszerűséghez hozzátartozik egy kiállításnál is az emberi szó, a sajátos  kontaktus is, átadó és befogadó között.


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...