2012. május 14., hétfő

Kolozsvári emlékeim

Kerestem  egy  szakmai  jegyzetemet a minap, és helyette egy 2006 os emlék került  kezembe.
Tantestületi kirándulás keretében pár helyre elutaztunk Erdélybe. Így Kolozsvárra is.
Sok kis  mozaikból állt össze  a  három nap  esemény sorozata.

Kolozsvár
Házsongárdi temető


Nem léptem be kapuján,
hiába hírességek nyughelye,
csak belém ivódott az utca,
hol található,
s  a sok szív alakú koszorú
ami  a virágosoknál látható.

Nem szaladtam be  10 percre,

Helyette az utcát  tapodtam,
mely tőle elvezet.,
s  fényképeztem a jelent,
az oszlopokra ragasztott hirdetéseket.


S mégis ott voltam  benn
3 hónap múlva
-szinte napra pontosan-
Bartis Ferenc  költőt hallgatva a tv-ben,

 virtuálisan.

Választva -kitudja miért épp őt-
oly sok műsor közül.

"És mégis élünk "
zúg ,-szavai nyomán-,
az elképzelt  tömeg  fülemben,
amelyért 7 év börtön járt egykoron.

Múlt századunk egyik mocska ez.

Nem léptem be  kapuján,
hiába  hírességek nyughelye,
mert - személytelen volt-

Még nem kötődött élőkhöz lelkemben,
ez az utcavég

2006. 07. 30.



 elképzelt

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...