2012. április 13., péntek

Költészet napi író - olvasó találkozó kapcsán

Hogy tévedtem le  az útról?
A versek útjáról.
Nem tudom

Egyszer csak nem volt már hely a napban,
hogy magamra időm legyen .

Valamikor vigasz, és megtisztulás volt
az órákon át tartó versolvasás
____________________________________







Később, öröm és meghittség
a gyerekversekbe merülni

Aztán jöttek
  a  tanítói évek,
 Egységbe rendezett ,
 ünnepeken szóló
   Arany- Petőfi-Weöres
 Radnóti
versfüzérek
 
S taps helyett ,
 mély ,
 meghatott csend ült a teremre

                                                  Otthon  a  nagy asztal köré
                                                        telepedve  lányaimmal,
József Attila,
 Pilinszky,
  Kosztolányi versekből
 szőtt saját énekek

                                  ..............................................................................

 Látnom kellett volna, időben,
 hogy onnan  menekülni kell
 ahol az irodalomóra csak 4 évenkénti ajándék lehet,
  ha kibírtam nélküle  a hozzá vezető éveket.
 Tantárgycsoportos oktatásban,
  véletlenül se  magyart nekem!
...............................................................................
 
Vége ennek is!
Fellélegzés
Szabadulás
Megkereshetem  tán még  az elejtett fonalat
  a magamhoz vezető szavakat,
verseket!
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...