2012. március 4., vasárnap

A fény napja

Ma sétám során minden perc a  fényről szólt.
 Elképesztő ragyogás mindenütt, kellemes  hőmérséklet.
Tavasz érzések.

Ragyogó kék  ég,



hol intenzívebb, hol fakóbb, de  rabul ejtő az  biztos
______________________________________________________________________________

Kamasz koromban volt egy vágyam,
hogy olyan  színű ruhám  legyen egyszer
 mint a  kék ég.
S végül, egy akkor  divatos op-art ruhám lett,
fekete fehér helyett kék piros összeállításban,

Piros szerencsére kevés volt benne,valójában csak két csíknyi. Egy  hosszanti , talán a bal oldali 1/3-on és egy  vízszintes, úgy  csípő vonalban. Az volt az alkalmi ruhám, szavaló versenyekre, szalagavatókra. Később egy  nadrágot varrathattam magamnak, nagymamám segítségével mikor egy olyan kékes szürke  anyagra bukkantam,
ami nagyon hasonlított az égbolt és látóhatár találkozásánál kialakuló párásabb világoskékhez.

________________________________________________________________________________

A fák, bokrok még csupaszok,
árnyékuk ismétlődések sora az úton



A teniszpálya - amúgy semmit mondó zöld  ponyvája is
valódi tér-elemmé válhat e tiszta  ragyogó  fényben.




Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...