2012. február 16., csütörtök

Tüzifa az átölelhető energiforrás

A brikett önmagában nem elég a tűzgyújtáshoz, kell hozzá gyújtós is, vagyis vékonyabb ,vastagabb faszeletek. Egy fűtési idényre 10-15q mindenképp. Így annak betárolása csak egyszeri nagy feladat.

A járdára öntött fahasábok behordására más technológiám van.Elő a talicskát! Régi "jószág"ez is , még nagyapámé volt., viszont épp ezért ismerem már mint a tenyeremet. Kézbe símuló  , s a hangja is kellemes. puhán gurul a járdán, biztonságosan kanyarodik - ha jól vezetem

Jöhet az első rakodás! A tetejéről, kéz közelből, lágyan dobom a méretes gurigákat a talicskába. Kell egy két próba emelés, hogy érezzem, mennyire kell megpakolni. Na így jó is lesz!- gondolom. Elég vizes a fa, nemrég vághatták csak ki. Nagyapám mondaná, : ezen még múlt héten fütyült a rigó! 
A fáskamra 10 méterrel távolabb van mint a széntároló és egy plusz kis kanyarral is. Viszont ez a semmiségnek látszó különbség, már többször fityiszt mutatott nekem, s borult az egész rakomány, ha nem figyeltem eléggé.

Tehát a megfontoltság, megfelelő ütemtartás elengedhetelen az optimális időráfordítás szempontjából!- különben borul a fa szanaszét ebben a pici, rafinált kanyarban, s lehet lemenni a pincébe .

Van itt egy csúszós kő , körül ölelve még csúszósabb mohával. Ha nem figyelek és későn indítom a kanyarodást akkor onnan már csak rükvercbe lehet visszajönni az útra - vagy beömlik az egész a pincelejáróba. Ha viszont kicsit korábban kezdek kanyarodni, akkor lecsúszik a kerék a járdáról és megfeneklik az egész művelet.

Szerencsére most sikerült jól kormányoznom , s már a nyitott kamra ajtó előtt állok. Újra kezembe veszem a farönköket, s mindegyik gurigánál külön döntést hozok. A karcsúbbak, jobb oldalra kerülnek az ajtó mellé. Szépen egymásra rakva. Gyújtósnak vágom majd össze. A tömzsibbek bal oldalon állnak majd glédába egymásra rendezve. Ez az elsődleges szétválogatás jó szolgálatot tesz majd a későbbi favágásokhoz. A gyújtósnak valók 2-3 fejsze csapással a kívánt méretűvé válnak. Persze helyettesíthető olykor-olykor a kertben összeszedett, összetört száraz gallyakkal is, de évre elegendő mennyiség nincs belőle, így muszáj gyújtóst is készíteni a vékonyából.
A vaskosabb rönkökből a nagy hasábok lesznek majd, amik tartósabb tüzet adnak a szén alá. hogy az elérje a megfelelő hőfokot a begyulladáshoz. Ennek elkészítése már nem egyszerű, komolyabb erőkifejtést igényel. Jól meg kell markolni két kézzel a fejsze nyelét és elég magasra emelni is, hogy kellő erővel belekapaszkodhasson a a rönkbe, mikor rácsapom. Ritkán vágja ketté  az első csapás, már az is jó eredmény ha sikerül így egy vájatot képezni a fa hasáb tetején. Itt aztán  elkezdődik a libikózás a fejsze billegtetésével. Ha ez nem eredményes, akkor nincs más mód, fel kell emelni a fejszével együtt rönköt is és így együtt odavágni a favágó tőkére. Mivel nem vagyok egy nagy erőművész ez a legnehezebb része, de azért sikeren megbirkózom vele, legfeljebb nem emelkedik látványos magasságokba a fába harapott fejszém. Viszont ez - a nem könnyű fizikai munka elosztható-beosztható a hét különböző napjaiba, s így nem egyszerre jelent nagy terhelést.
Másik előnye a favágás-aprítás résznek, hogy akár a fáskamrában is végezhető, ha az időjárás zordabbá válik A tönk, amin az aprítást végzem, amúgy van vagy 20 éves. Kellően nagy területű, hogy a legnagyobb rönkök is kényelmesen ráférhessenek. Másrészt az évtizedek használatával széle "rojtosra" vált a kéreg részen.

A fát mindig jó átölelni, ezért is ölben szoktam felvinni a heti mennyiséget a szobába, - a kályha mögé, hadd száradjon még egy kicsit a jó melegben.-

Ahogy a kályha mögé szépen bepakolom megtelik a szoba is a fa kellemes -tiszta illatával.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...