2012. február 11., szombat

. A családi tűzhely / sparheltünk

Semmi sem tudja a családi tűzhely fogalmát oly pontosan szemléltetni, mint a sparhelt.
Életem első 15 évének meghatározó tárgya volt. S a család felnőtt tagjainak napi beosztását, rendjét jelentősen meghatározta. Nem csupán ételkészítő hely volt, hanem "családtag" amit gondozni, táplálni kellett időről időre
-------------------------------------------------------------
Hozzáidomult a család napi időbeosztása, ugyanis a családi tűzhely- a sparhelt- nem csak az ételkészítés idejére működik. Meleget , meghittséget, gyümölcsillatot adott a zord téli napokon. Amíg a sparheltben égett a tűz addig gyertyafény vagy pertóleumlámpa fényénél, a nagy asztal körül tevékenykedve mindig történt valami.

Aki elsőnek kelt fel reggel (4-5 óra körül, s rendszerint a nagyapám), ő keltette életre a tüzet. A tűzhely begyújtása nem holmi gyufasercintés! De nem ám! Az összetett művelet. Érteni kell hozzá! Először is a tűztér hamuját meg kell kotorni a piszkafával. Ez amolyan mini kapa, alakra. Viszont anyagára nézne csaknem teljesen fém, csak a végén volt egy kis fa fogó. A nem  túl üszkös a salak ami az égés utána rácson maradt akkor szépen lehullt az alatta lévő fémfiókba. A rostán maradt összeállt salakdarabokat viszont ki kellett venni kézzel.

Ez az érdes, vöröses barnás anyag aztán majd a kocsiút állagánák javítója lett a későbbiekben, ha kellő mennyiség összegyűlt belőle. Tehát külön kellett tárolni. A fiókba szóródott hamu szintén fontos eleme volt a háztartásnak. Ezzel szórtuk le a jeges járdát, teraszt a fagyos , téli napokon, egy legömbölyített végű kislapáttal. Szinte érzem a kezemben , hacsak rágondolok.:-)

Ha sikerült megtisztítani a tűzteret ilyen formán, jöhetett a gyújtósok behelyezése, mégpedig úgy mintha kis sátrat építenénk. Ügyelve,hogy azért még beférjen közé az összecsavart, vagy gyűrt újságpapír darab is.
-Hát ezért is volt csaknem minden családnak újságvásárlása rendszresen akkoriban, vagy ha nem, hát került ide papír a bolti vásárlások újságpapír csomagolóanyagából eltett, örzött anyagból:-)

Az első jelentős sikert elkönyvelhette magának a tűzrakó ekkor, s jöhetett az bizonyos gyufasercintés, és a lángra kapott papír -jó esetben - elegendő energiát adott a gyújtós begyulladásához is. Ott kellett előtte guggolni- jobb esteben kis sámlin ülni- és esetleg legyezgetni , fúdogálni is, de mindenestere figyelni a tűz állapotát, mert a kellő pillanat eltalálása a következő fázishoz nem is olyan egyszerű dolog.

Így az évek során hatalmas tudásanyag gyűlik össze a tűzrakóban a fa állapotáról, a megfelelő huzat fajtáról, a légköri viszonyok hatásairól a fára, tűzre vonatkozóan. Nincs két egyforma begyújtás. Mindegyik más kicsit az előzőhöz képest. Ez a legősibb társasjáték, bár nem táblán játszák, hanem valóságos természeti elemekkel, ahol partner vagy épp ellenfél maga , az elemek rendszere:-)

Ha jól ég már a gyújtós, jöhetett a nagyobb fahasábokból egy-kettő. Óvatosan behelyezve, nehogy agyon nyomja, letarolja az épp éledő tüzetet. Finoman végzendő művelet volt ez, s megint itt volt a koncentrált figyelem, várakozás ideje, bár már becsukott ajtó mellett, de érzésből rá kellett nézni a tűzre. Ilyenkor már a sparhelt platnija -öntöttvas lemeze, a különböző méretű kivehető karikákkal:-)- is kezdett átmelegedni, s megmelengethette fölötte az ember kicsit a tenyerét, kézfejét.

Ha a hasábok is begyulladtak, és jól égtek, jöhetett a vízzel töltött aluminium, vagy zomácozott teáskanna is a platnira,, s lassan elkezdett duruzsolni benne a víz is. Azonban olykor-olykor félre kellett húzni a középső körről, hogy azt a piszkafával felemelve  a tűztérbe brikett is kerülhessen, ami hosszabb égési idejével- nagyobb hőjével kis kényelmet adott a tűz felelősének.

A sparhelt -ez többfunkciós, csodálatos tárgy- tehát a nap indulásának egyik legfontosabb kelléke volt  télen, nyáron egyaránt. Nélküle nem lett volna  főtt étel az asztalon, de még egy bögre tea sem.

A mi sparheltünk igazi remekmű volt, azt hiszem. Fehér zomácfestékborítású , festett nefelejcscsokorral az oldalán, sütőjének ajtaján. S hogy véletlenül ne terenyereljen a platnira az óvatlan arra járó , három oldalán vasrúd övezte ami a sarkainál szépen hajlított ívben követte a sparhelt vonalát . Ezeket minden hónapban legalább egyszer, sidollal fényesre kellett csiszolni, amit persze csak hideg állapot mellett lehetett elvégezni. Ez sokszor volt- nagyobbacska koromban már - az én feladatom, csakúgy mint ezzel együtt a kilincsek csiszolása is.

Az ebédfőzéshez persze folyamatosan működő, de különböző intenzitású tűzre voltszükség. Ennek biztosítása a nagymamám feladata volt  -hiszen ő tudta, hogy mikor, milyen tűzre van szüksége. b Hiszen más jellegű tűz kell az étel felforrálásához, mint magához a főzéshez, csakúgy mint a sütéshez, aminek milyenségét még maga az elkészítendő étel is meghatározza. A sperhelt tehát fokozatállíthatós üzemmódban működő szerkezet volt, csak érteni kellett hozzá.

A mi sparhelétünk azonban még egy plusz funkcióval is rendelkezett a sütés- főzésen kívül. Volt egy vízmelegítőtartálya is a jobb szélén.Ebbe jó 6-8 liternyi víz fért . Maradékhő elveztéssel oldotta meg a tűhely készítője, hogy ez a tartály folyamatosan kapjon meleget, így állandóan volt melegvizünk is, ha a sparhelt működött. Márpedig a sparhelt csak lefekvés után nem kapott táplálékot, vagy ha mindenkinek el kellett menni egyszerre otthonról, de ez ritkán fordult elő. A család felnőtt tagjai úgy szervezték lehetőség szerint napjaikat, hogy elég legyen csak egyszer begyújtani naponta. 1-2 órás távollét után még könnyedén újra élszethető volt a tűz, így a vásárlások , kerti munkák ezen időkeretekben történtek.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...