2012. január 28., szombat

Gyerekkor idéző

Kicsit csípős az idő, fagy körüli hőmérséklettel, derengő napsütéssel, kis  széllel.

Unokámmal hozzám igyekszünk, de  a játszótér csábítása oly erős, hogy  bekanyarodunk egy kis libikókázásra. A két hónappal korábbi  jó élmény megismétlésére vágyik, amikor is hosszasan mérleghintáztunk, s  nagyon tetszett neki.
Rajtunk kívül csak egy kitartó, hideggel dacoló,  bátor  gördeszkás rója a gördeszkásoknak épített pálya emelkedőit, csusszanóit. s pörög   a levegőben időnként, ahogy kell!
Tehát mienk most az összes  hintaféleség. Nincs  sorban állás, várakozás.
Mégis kicsit megtorpanunk a hinta előtti részen, mert a felgereblyézett,  mintázott homokfelület, olyan mintha, a frissen esett hóba akarnánk megtenni  első lábnyomunkat.
Jaj  várj egy kicsit!  lefényképezem! Kérem unokámat, mert nekem  több  is ez, mint, a hó élmény. Gyermekkorom, fiatalkorom visszaidézése is.
A, még betonjárda nélküli utca, járda részét minden  hét végén rendbetettük- Nemcsak mi, mindenki így bánt a háza előtti járdarésszel. Gyomtalanítás, felseprés után jött a gereblyézés. Mi is szép csíkokat húztunk a porba. hol egyenesen, hol hullámosan  ahogy éppen  kedvünk tartotta.Ugyanígy megvetésnél hagyma dugványozásnál az utolsó ,- elmaradhatalan- fázis az ágyás (ahogy akkor  neveztük) gereblyével történő megnyomkodása volt, lehetőleg srégen, egy irányba.
Ha olyan száraz volt nyáron a levegő, és  földes járda is, hogy, inkább vizet kívánt mintsem  szép gereblyézési mintákat, no akkor jött a vizes nyolcas. Azaz, locsolokannával- ( a fej más néven rózsa levételével)nyolcas formákat locsultunka  porba, s ez volt a díszítés gereblyemintázás helyett.
Ettől volt kész a munka. S bár  jól tudtuk, hogy lehet, hogy csak 5 perces lesz ez az állapot , mégis  mindig  megtettük a magunk örömére, a kész  érzésért:-)
Aki takarította,  rendbe tette  a  játszóteret, láthatóan őrzi még ezt a  mentalitást, gondolkodást.:-)


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...