2011. december 24., szombat

Köszönésből- beszélgetés lett

Gyorsan elrohant az évkezdet óta ez a 4 hónap.
Útközbeni beszélgetésre kevesebb alkalom adódott. Egyrészt mert én saját magam is bezárkóztam a gondolataimba, másrészt mert mások is hasonlóképp  tesznek. Így különösen jólesett  mikor a hét elején    a buszon egy régi ismerős hölggyel találkoztam.
Örömmel üdvözöltük egymást, pedig eddig a köszönésen kívül más  kommunikáció nem volt  köztünk. Most azonban, mintha  régi jó ismerősök lennénk, elindult  a beszélgetés is ami kitartott a közös utazásunk végéig.
 
A hölgy  számomra  - ahogy  3  éve először megláttam- egy jelenség. Filigrán korombeli  hölgy, aki mindig nagyon  csinos, és   -télen, nyáron, hóban és rekkenő hőségben, viharos szélben és esőben egyaránt -  magassarkú cipőben van.  De ennél is  jellegzetesebb a kontya,  amit minden esetben  körülölel egy  vékony  sál, lelógó végekkel,- természetesen illeszkedve  színében az öltözetéhez-. Összetéveszthetetlen  jelenség. A mindig megkomponált külső,- rúzs, kihúzott szemöldök, szempilla festés,  az ápoltság,  minden részletre  odafigyelés példaképe  lehetne.
Friss nyugdíjas - mondja, -csak pár napja- így ráérőssebben utazik, intézi a karácsonyi előkészületeket, de februártól  újra visszemegy, mert kell  a pénz és várják is  vissza  kollégái is. Nagy a ház  amiben él, 3 szintes,. a gyerekei  kirepültek- máshol laknak , így az ő vállán nyugszik a ház  fenntartása ami  hatalmas összegekbe  kerül a téli fűtési szezonban. Megtudom azt is, hogy lánya , Németországban ápolónőként dolgozik, és  fiú unokái vannak.
Bár mindketten  vágyakozunk a hó után -ami az idén valahogy nem akar megjönni - azért jó, hogy a karácsonyi előkészületeket nem  csúszkálva, totyogva  kell  lebonyolítani.

Az időjárás -  megfigyeléseim szerint  - mindig  ad valami új lendületet egy  beszélgetésnek , az ismerősök körében.
Most is elkanyarodik személyesebb területre. Így kiderül, hogy mindkettőnket ámulatba  ejt - s fényképek készítésre sarkall,  az  a különös  jelenség itt , ahogy a hegy mögé lebukó Nap után negyed órával később, egyszercsak megjelenik egy  fénysáv, s bearanyozza a hegyoldalt búcsúzóul még.   Én az ablakomból  , teraszomról látom  ezt, Ő pedig ott él ebben a fénysávban.
S valahogy mintha  mindig nagán hordaná ezt a  ragyogást.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...