Az Auchan bevásárló terében egyszerre pillantjuk meg egymást. Öröm a találkozás.
6-10 éve találkoztunk véletlenül össze Budapest egyik forgalmas utcáján . Akkor , nősülni és épp érettségizni készült -levelezőn-, mert az eltelt évek alatt megérett benne, hogy szakmája mellé (műszerész) megszerzi az érettségi bizonyítványt is.
Meglepett soványsága, most mikor megláttam. Így első kérdésem erre terelte a beszélgetést köztünk. Nehéz időszak van mögötte-mondta- s reméli most már a jó dolgok következnek. Édesanyja szívműtétje után most már a rehabilitációnál tartva , reménykedik végre. Nem bírt enni, így lement jópár kiló. Közben mellénk ér felesége - ugyanaz a hölgy akit régen bemutatott:-)- Látom Ő is megfogyott az elmúlt idők eseményei során.
Munkahelyetek van? - kérdem, s örömmel hallom, hogy mindketten dolgoznak - a szakmájukban, bár már más munkahelyen.Gyerek?
Kettő !-Feleli büszkén !
A nagyobbik most megy negyedikbe a kisebbik meg elsőbe. Az év diákja címet is elnyerte a hármadik osztály végén! (Tehát még él Kovácsiban, a jó 15-18 évvel ezelőtt kitalált jutalmazási rendszer ebben. MInden évben egy alsós és egy felsős diákja kaphatja meg ezt a címet. Csak olyan akit a testület egyhangú határozattal megszavaz. S egy falusi iskolában mindenki ismer mindenkit. Nem elég jól tanulni- hanem a viselkedés, a közösségért végzett munka , műsorokban való szereplés, sportolási teljesítmény is egyaránt beleszámít, dönt az odaítélésnél.) Szóval komoly teljesítmény van, az elismerés mögött, méltán lehet büszke Gyuszi rá. Örülök én is örömének.Ő is visszakérdez, hogy mi van az én lányaimmal, van-e unokám?
Nehéz abbahagyni a kérdések sorát, de menniük kell, haza a gyerekeikhez , kikre a szomszéd vigyáz. Többszöri nekifutásra tudjuk csak befejezni a beszélgetést. A záró mondat viszont olyan mint egy nagy ajándék.
3 évig tanítottam Gyuszit és az osztályát, minden tantárgyra- így a számonmra legkedvesebbre is, magyar nyelv és irodalomra. ( Erre mostani munkahelyemen sajnos ritkán nyílik módom , legnagyobb sajnálatomra). Gyuszi nem tartozott az élen végzők közé. Biztonságos eredménnyel abszolválta a tantárgyakat,de nem volt kiugró teljesítmnye, viszont volt benne egy olyan érzékenység a versek iránt ami ritka abban az életkorban a fiúk körében. Így mikor felsős lett Őt is meghívtam SZÓTÁRS nevű irodalmi körömbe, ahol csak versekkel és zenehallgatással töltöttük ki az erre szánt időt, kéthetenként 2 órát. Egyedüli fiú volt a 6-8 fős társaságban.:-) Búcsúzáskor ez az idő jött újra vissza benne:-)
3 évig tanítottam Gyuszit és az osztályát, minden tantárgyra- így a számonmra legkedvesebbre is, magyar nyelv és irodalomra. ( Erre mostani munkahelyemen sajnos ritkán nyílik módom , legnagyobb sajnálatomra). Gyuszi nem tartozott az élen végzők közé. Biztonságos eredménnyel abszolválta a tantárgyakat,de nem volt kiugró teljesítmnye, viszont volt benne egy olyan érzékenység a versek iránt ami ritka abban az életkorban a fiúk körében. Így mikor felsős lett Őt is meghívtam SZÓTÁRS nevű irodalmi körömbe, ahol csak versekkel és zenehallgatással töltöttük ki az erre szánt időt, kéthetenként 2 órát. Egyedüli fiú volt a 6-8 fős társaságban.:-) Búcsúzáskor ez az idő jött újra vissza benne:-)
"Köszönöm, hogy megszerette velem verseket, az egész életemre kihat, bármilyen nehézséggel állok szemben ott vannak segítőként a versek! "
A könnyeimet nyelve köszönöm meg szavait, s tudom őszintén így is érzi. Elfogódottan megöleljük egymást. Örülök ennek a találkozásnak. Nagyon jó érzés látni, mikor egy volt tanítvány boldogul, hasznosítja amit az ember próbált beléplántálni. Már régóta tudom, hogy az iskolai osztályzatoknak semmi jelentősége az élet minőségét illetően. Az egy időszak lenyomata. Hogy mi rakódik be a tanuló lelkébe azokban az években, csak évtizedek múltán látható. Gyuszi jól sáfárkodott az akkor nyíló lehetőséggel, beépítette a személyiségébe, s ezáltal tovább is örökíti gyermekei felé, biztos vagyok benne.
Volt diákom köszönete csak részben illett engem, hiszen én is, kaptam azt az alapot amire felépítettem a magam várát, A versek szeretetét nagyapámtól, irodalom fontosságát nagyszüleimtől,s anyámtól. Mindenkitől valami lényegest saját magából:-)
De jól esik, s megnyugvást ad mikor elkeseredem. Talán van némi pozitív hatása, - nap mint nap az elhangzó szavaimnak ,- a diákjaimra.
De jól esik, s megnyugvást ad mikor elkeseredem. Talán van némi pozitív hatása, - nap mint nap az elhangzó szavaimnak ,- a diákjaimra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése