2011. július 2., szombat

Camera obscurák vagyunk?!

Arra jöttem rá, hogy mindannyian camera obscurák vagyunk.


Nézek ki a szoba mélyéből az ablakomon át, s a jó 100 méterre lévő ház homlokzatát látom,. Hasonló társasház az is erkélyekkel, le vagy felhúzott redőnyökkel. Időnként kilép valaki a teraszára, vagy épp elhúzza függönyét. Ha a nap rávetül az ablakokra , vagy esténkét ha lámpát gyújtanak , még több részlet látható a benti térből, de az már nagyon esetleges és cseppet sem éles. S ugyanígy vannak velünk a szemköztiek is. Mit látunk egymásból? Milyen kép vetül Róla Bennnünk?, S fordítva Rólunk másokban ? Függ a "megvilágítástól", távolságtól, érzelmi állapotunktól.
Mert mindenképpen képződik valamilyen kép. Kellemes, vagy kellemetlen, semleges, vagy épp ellenkezőleg, érzelmekkel teli, de mindenképpen más mint amit mi gondolunk. Semmiképp sem tükörkép viszont, mert épp az a lényege, hogy a belső tartalma a "doboznak" kívülről csak igen korlátosan látható.

Talán éppen ezért ír, fest, énekel, zenél , táncol, farag, hímez, kertészkedik, köt, mászik hegyet, vagy merül búvárként a tengerfenékre az ember, mert a benti képet- ami fejében önmagáról és világról képződik csak úgy tudja kiadni, megmutatni.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...