2011. május 14., szombat

Térélmény-emlék

2011.május 12. csütörtök délután 5 után
Egy szál gyerekre vigyázom már csak az ügyletben. Valójában le is járt már a kötelező munkaidőm , de megvárom míg érte is jönnek fél 6 körül. Szeretnék személyesen beszélni a babysister-rel, ki haza viszi .Eleget konfliktusoztunk ma, úgy hogy mindketten elvagyunk magunkban. Nem zavarjuk egymás köreit. Kényelmes, -3-4 ember számára is elegendő helyet adó- padon ülve nézek a fejemből kifele.


Lassan elcsillapodik bennem ez a jó hosszú műszak, s azon kapom magam, hogy ismerős, régi érzés tör fel bennem,a gyomorszáj környék kellemes bizsergésével,


A tüdőmbe is, mintha egyre több levegő áramlana!
Felszabadultság,s a régen oly jólismert,térélmény időződik fel.


Hát persze!


Körülbelül ilyen távol volt a kert vége Kovácsiban is,a teraszról nézve,
mint itt az iskolaudvar kerítése. Ott, gyümölcsfák, itt fenyőfák biztosítják a nap szűrt fényét!


Jólesik újra átélni! Ritka ajándék ez nekem.:-)


Érdekes, milyen mélyen rögzülneka térélmények az emberben. A szervezet milyen pontosan őriz és reagál! Fények, illatok,egy térrészlet ,olyan régi emlékeket tud előhívni , amire pusztán gondolati úton talán nem is vagyunk képesek.Kell még valami más jellegű "hordozóanyag " is az előhívásához. Bármikor fel tudom idézni a kertet, és annak sok részletét,csupán gondolati, emlékezési síkon, s ez önmagában is jóérzés, de így együtt,-mintha ott lennék, visszaugranék térben -időben oda- :-), csak az álmomban, vagy ily ritka, kivételes alkalmakkor sikerül.


Élvezem, hát amíg csak lehet!


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...