2011. április 24., vasárnap

Húsvét vasárnap

A nyuszik türelmesen és boldogan várják az unokákat- majd az ünnepek után- mert ilyenkor mindenki a távolabb élő nagymamákhoz, nagypapához utazik. Nagyon helyesen! Én igazán boldog és szerencsés vagyok, hiszen negyed órán belül bármelyikükkel találkozhatom az év bármely napján, oly közel lakunk egymáshoz :-)


Azért kiraktam asztalomra ajándékaimat :-) , s máris itt vannak Velem :-) Zitácska még nem kaphat csokoládét, de remélem örülni fog a homokozó készletnek is .


Az idő felhős, szomorkás lett. A tegnapi ragyogó napsütésnek nyoma sincs. Pedig azt terveztem, hogy, elmegyek a Lágymányosi öbölhöz és fotózom, ismerkedem azzal a helylel, amiről még csak képeket láttam.. No majd máskor.Egyébként is tele vagyok új gondolatokkal, ötletekkel a szakmámat illetően. - matematika tanítás kezdeti szakaszának problémáival kapcsolatban- . Bevillan egy régi gondolatsor is, s keresem a füzetemet amibe pár éve leírtam, de egy másik akad a kezembe. :-) No nézzük mi volt akkor ami megragadott, mert fontos volt számomra ha leírtam:-)


2009. április 11. Húsvét vasárnap.


Az íráshoz idő kell , no meg hangulat, s nekem simalapú füzet is. Lapokra nem megy, mert elvesztem azokat.


Tekergetem a rádiót, miután meghallagattam egy jó 20 éves magnókazettámat, amely, egy TV-ből felvett műsort őriz az indiánokról az akkori időkből.
Megidéződik közben a kovácsi ház nagyszobája. Pontosan emlékszem, hogy az íróasztal mögött (nagyapám volt íróasztala ) ültem, dolgoztam valamit, s szemben velem a kis tálalón volt a TV, aminek műsorát most hallgatom. Tudom még azt is hogy a mögöttem lévő könyvespolcokon hova kellene nyúlnom egy keresett könyvért:-).


(Hm , alig egy órával ezelőtt írtam le a mostani simalapú fütembe, a matematika tanítás problémái -divatos szóval diskalculia- kapcsán, hogy a gyerekek, ha részt vehetnek a felnöttek tevékenységeiben segítőként , megtanulják, hogy a tárgyaknak helyük, redszerük van, amik bármikor felidézhetők ha rágondololnak. Állapotokat, helyzeteket "lefényképez" elraktároz az agyunk s azok álomban pl. 50-60 év távolából is olyan élesenes jelennek meg, mintha a valóság lenne. Megint a jungi szinkronicitás:-)


Beesteledett. Átment "lemezjátszóba" a rádiós világ . Végre ráakadok egyre. Nem tudom kiről szól, de tetszik a megoldás, hogy ugyanazon írást 2 különböző karekterű, életkorú ffi. szólaltja meg. Páskándi Géza írásait olvasták fel, mint kiderült számomra később. Nagyon ismerősek a gondolatai, pedig térben és időben mennyire távoliak. Jólesik kicsit rálátni egykori önmagamra. Csapongok össze -vissza. Annyi minden kimondani , leírni való van bennem, hogy nem tudok rendet tenni- sorrendet állítani. Nekem is ki kell talán találnom valamit, mint Páskándinak annak idején. S rögtön itt egy firka is utána :-)




Azóta gyűlnek a teleírt simalapú füzetek:-)


S új kor vívmányaként a blogbejegyzéseim is.:-)

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...