2011. március 3., csütörtök

Mérő László: Érzelmek logikája

A 40 perces villamosút kiválóan alkalmas olvasásra - ha van ülőhelyem is persze- . Belefeledkezve a könyvbe sokszor azt sem veszem észre, ha szemben lévő ülésen változik az utastárs. Nem így ma. Középkorú hölgy ül le, de csak úgy féloldalasan. Elővesz egy A4-es méretű sötétbordó műbőr borítású -de bársonyosnak tűnő - határidőnaplót és egy tollat, s két hatalmas tüsszentés után elkezd írni bele. A sorok gördülékenyen kerülnek ki keze alól, s ránézve látom, nem magyarul ír. Tehát külföldi gondolom, talán ezért is az utazáshoz szokatlan tevékenység.
Nem gyakori, hogy az emberek csak úgy, irogassanak utazás közben. Ugyanakkor átmelenget az érzés, hogy másoknak is fontos az írás. Időnként én is megengedem maganak utazás közben is.
Épp egy új fejezethez érek könyvben. TÚL AZ ÉRZELMEKEN a címe s önkéntelenül elmosolyodom a fejezet bevezető rajzán (M. Miltényi Miklós) és és az aláírt fejezetmottón
"Egy szerelmes ember munka vagy focizás közben is szerelmes", mert eszembe jut róla egy 6-7 évvel ezelőtti beszélgetőkör az osztályomban, mikor az egyik 8-9 éves kiskamasz fiú meglepett bölcs és lényeget megragadó mondatával. "Amikor én szerelemes vagyok az nagyon jó, mert mindent sokkal jobbnak látok"
Épp becsukom a könyvet, mikor a hölgy is ráteszi tollára a kupakot, s hozzám fordul.
-Milyen ez a könyv? - mutat az enyémre? (Ezek szerint mégsem külföldi, viszont milyen praktikus idegen nyelven írni a villamoson. -gondolom-)
-Nagyon jó! válaszolom.
-Már felhívta rá egy ismerősöm a figyelmemet, mondja, de valahogy elfelejtettem aztán, viszont látom Önnek is tetszik. Az ismerősöm áradozott róla.
- Megértem az ismerősét, nekem is kedvenc íróim közé tartozik.
- Olyan szomorúak az emberek folytaja, én meg nem értem ezt. Randa vénasszony leszek, mert állandóan beszélgetni szoktam utazáskor. S mosolyog hozzá persze. (Magamban meg kutatom, hogy honnan ismerem ezt a mosolyt és az arcot? )
- Ha elolvassa ezt a könyvet erre is kap egy kis választ, mondom, s persze mosolygunk egymásra. Leveszi újra tolláról a kupakot és elkezdi felírni a könyv címét, szerzőjét
Több is van érdemes azokból is böngésznie, - s mutatom a szerző könyvlistáját a hátsó borítón.
Határidőnaplójába így mai naphoz bekerülnek a MÉRŐ László könyvek címei is.
Ki tudja találkozunk-e még valaha, hogy folytathassuk a beszélgetést - Nem valószínű, de legalább megosztottunk egymással gondolatokat ismeretlenül is.
Mire én is leszállok beugrik, hogy miért- honnan ismerős a mosolya. Több mint 35 évvel ezelőtti arc villan be. Jánoskórház, csecsemő osztály, ahova akkor kislányomat kellett vinni hiszen nem volt még orrporszívó meg ilyesmi amivel otthon is hatékonyan lehetett volna kezelni a náthát, megfázást. S napközben volt egy szoba ahova az anyukák egy ágyra leülhettek, lefekhettek két szoptatás között. Innen volt ismerős ezt a mosoly. Monori Lili , az akkor még kezdő színésznő is abban a szobában volt akkor, és a mosolya valahogy megőrződött benenm. Persze egyáltalán nem biztos, hogy vele beszélgettem most a villamoson, de a mososoly ugyanaz volt.
Vannak ilyen hasonlóságok. Saját tapasztalatomból tudom. hiszen pár napja az utcán megyek - ahol aztán egészen biztos, hogy egyetlen gyerek sem ismer és két 8-9 éves fiú rámköszönt : Csókolom Panni néni. Körülnéztem, rajtam kívül senki nem volt közelben -távolban, tehát nekem szólt a köszönés. Illedelmesen visszaköszöntem természetesen. S közelebb kerültem egy kicsit ehhez a rejtélyhez is.:-) Amihez egyébként a könyv olvasása is közelebb vitt:-)

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...