2011. március 11., péntek

Egy kuka átlényegülése

Csípős még a reggel, bár márciust írunk, de várat még magára a jóidő. Csak a madarak csivitelése- mondhatom koncertje- jelzi, hogy hamarosan itt lesz mégis az a várva várt TAVASZ.

Táskámban lapul fényképezőgépem, mégsem merem elővenni, hogy megörökítsem a szemem elé táruló látványt.

Pedig milyen jó képet lehetne készíteni, de nem állíthatok oda 4 vadidegen emberhez, hogy, elnézést megengedik, hogy lefényképezzem az asztalukat? Mert amit látok az igencsak meghökkentő, ugyanakkor igazán kreatív. De szomorú is, annak ellenére, hogy férdiak láthatóan jókedvűen falatoznak.

A járdán egy nagyméretű kuka.
Ráterítve egy kék-fehér rácsos asztalterítő.
Csomagolásukból kikandikáló szendvicsek és sörösüvegek.
Körötte beszélget és falatozik 4 férfi.
A terített asztal nyílván örökségük nekik is mint csaknem mindenkinek. S talán máskor nem is kukára, hanem tisztább felületre kerül a reggelihez ebédhez, vacsorához.
Mindig megdöbbent, és elszomorít mikor ilyent látok. Hiszen egy asztal és pár szék nem növeli meg annyira a költségeket, hogy az építtető ne tudná biztosítani azoknak akik az Ő majdani kényelmét építik.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...