2010. június 1., kedd

Táblacsoki

Középiskolás korú lány zuttyan le a mellettem lévő ülésre. Gondosan kezdi kicsomagolni csokoládészeletét. Közben odaszól az előtte ülő lányok egyikén: -Vettem csokit, most van pénzem!
-Vegyél nekem egy tábla csokit ! - mondja az épphogy hátranéző kortárs.
-Miért vennék?
-Holnap van a születésnapod- vigyorog rá a másik.
-S ezért én vegyek neked csokit? -kérdez vissza a lány, de közben már indul is lefelé. Táskája az ülés mellett a földöm, kabátja az ülésen.
-Még 2 perc van az indulásig, addig meg tudod venni! Szól utána a kis ötletgazda, elég blazírt képpel.
-Megöllek, ha elindul közben ! -szól még vissza a lány, de rohan hogy beszerezze a kért édességet .
megérkezik a vezető. A csokit követelő az órájára néz, majd ki az ablakon, valamit mond a mellete ülő társának. Cinkosan összemosolyognak, de ennél több reagálás nem történik részéről a helyzetre.
Láthatóan Ő aztán nem szól a vezetőnek hogy várjon egy kicsit.
Már látom magam előtt, hogy utazik majd az ülésen a kabát és táska , tulajdonosa nélkül. Talán azt azért magával vinné a lány, ha leszáll a buszról reménykedem magamban. Bár ránézve, azt gondolom simán otthagyná.

Épp fontolgatom, hogy szólok a vezetőnek, ,de egy 40 körüli férfi, a busz közepe tájáról előreszalad s kéri , várjon egy kicsit még az indulással.

-Lezavarták az egyik utast vásárolni, mutat a kabátos székre, táskára.

Lihegve befut a lány a csokoládékkal, odahajítja a másik ölébe, majd még egyet. Ezen osztozzatok meg!

Maga elővesz egy újabb csokoládét, amit pillanatok alatt befal. Úgy látszik ez nem oltotta éhséget, mert megeszik még , egy Kinderszeletet is.

A többit berakja a táskájába és hallgatásba burkolózik.

Még egy "köszi"-t sem kapott az iménti akciójáért.

Egy utas leszállásával közelebb kerül társaihoz. Láthatóan neki van -lenne- mondanivalója , de a fogadtatás minden próbálkozásra finoman szólva is hűvös. Bár ez látszólag nem nagyon zavarja , mintha ez lenne számára a normális.

Testvérek, barátnők lennének?
Na, ez nem derül ki számomra!

A csokit rendelő , továbbra sem méltatja annyira sem, hogy felé forduljon , ha néha mond valamit Neki.

Együtt szállnak le. A futkosós mosolyog. A táblacsoki birtokosnak semmi érzelem az arcán, csak a teniszütője kelthet feltűnést ha ránéz az ember.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...