2010. március 12., péntek

Váróteremben 2.

A váróterem zsúfoltságig megtelt vérvételre, receptekre várókkal már mikor belépek.
Tudakozom, hogy ki után következem?
Épp kialakulóban egy vita az előttem jövők között, mikor egy magas, szálfaegyenes tartású, kifogástalan eleganciájú ffi. lép be az ajtón.
Jelenség, pedig már biztosan túl van 60-on. (később kiderül, hogy 70 is)

Öltöny, ing, nyakkendő, vékony kabát, s oly fényes cipő, hogy tükörnek is használhaná. Öltözetében sem színben sem összeállításban nincs semmi különleges, viszont a tökéletes szabás és az anyagok minősége azonnal egy más dimenzióba repítik a bent lévőket.

-Ki után következem? -kérdezi kellemes baritonján. (Tájékoztatom, hogy én utánam.)
-Bár én be sem megyek, folytatja, csak receptre van szükségem.
-Van még időm mondja,- ahogy a fali órát nézi, de elég messze tudtam csak megállni és időre megyek máshová.

-Kellemes az idő egy kis sétához, kapcsolódik az egyik várakozó hölgy a ffi- monológjához.

-Igen Árpád apánk mégis jó helyen telepedett le. Védett kis hely ez, nem úgymint most Spanyolország ,vagy Németország, Franciaország- utal az elmúlt napok ottani extrém, emberáldozatokat is követelő időjárásra. (Hiába, az időjárás mindig jó téma ismeretlen várakozók között)

-Azért mehetett volna kicsit tovább is, mondjuk Svájc felé, szövi tovább a beszélgetés fonalát egy másik hölgy is.
-Ment volna ő, csak a fejére koppintottak. Ma is mutatja egy tábla Göteborgban.
-Merre felé járt arrafelé? forszírozza az előbbi várakozótárs.
- Legtöbbet Svájcban: Genf, Bázel, Zürich.....

-Kereskedelemben dolgozott? - kérdezi az egyik hölgy. Én is jártam arra.Szép ország, Tiszták az utcák.

-Nem.

Kisebb szünet.
A nemzetközi kapcsolatok területén. Már 50 éve. 52.ben -ben végeztem az egyetemen, majd 2 éves posztrgaduális képzés még Bonnban. Sok országban voltam világban. (vagyis diplomata fordítom le magamnak a kérdésre adott választ. Látom lelki szemeim előtt a fogadásokat, teniszpartikat, úszócsarnokokat , mely ismereteimben hozzákapcsolódnak ehhez az életvitelhez. hiszen tanítottam már pályám során diplomata csemetéjét is:-)
Közben kijön a nővéri szobából aki épp végzett.
Úgy tűnik felgyorsulnak az események.
-Eszembe jut erről az egyik egyetemi vizsgánk- szólal meg újra a ffi.
A professzor ajtajánál sokan vártunk a kollokviumra. Amikor a professzor meglátta a tömeget, elborult a tekintetet, és azt mondta:Uraim felajánlok önöknek egy jövő heti vizsgát is, így akik úgy érzik van még mit tanulniuk jöjjenek egy hét múlva. Többen elmentek, s a professzor azt mondta: a költő szavaival élve : szeretném megycsókolni aki elment . Ady.
Önkéntelenül felkacagunk mindanyian.
Elfelejtve egy pillanatra minden bajunkat, felhős gondolatunkat.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...