2010. március 20., szombat

elsuhanó képek

Vége az első tavaszi munkanapnak.

Arcomat fürdetem a villamosmegálló csendjében a napon.
Kolléganőm kezében utazótáskájával lép mellém.
Haza- mégy haza? kérdem a táskára nézve apró szójátékkal.
Kétlaki életét él. Kapuvárról bejárni mindennap mégsem lehet, de ott az otthona, múltja, családja, szülei, egyik gyermeke. Munkahelye ,meg itt Budapesten. Egy kis lakás, hétközben az otthona hosszú évek pedagógusszállása után valóságos kincs.
Szereti az utazást, csak egyre nehezebb átállítania a gondolatait -mondja. Jó nézni a tájat, elengedni a gondokat, olvasni közben.
Pár évvel ezelőtti utam jut eszembe.



Maglód után

20-30 fős madárcsapat szárnyain úgy csillognak a napsugarak, mintha gyémántok repkednénk a levegőben

Mende

Takaros, rendezett vasútállomás, majd bozótos töltésoldal, s újra gondozott kertek ,üde zölden.
Alföldi ligetek s a zöld sokféle árnyalata a végeláthatatlan mezőn.
Sárgászöld foltok haragoszöld búzatáblák ölelésében.
A kukorica levelein csillog fényesen a napfény, csakúgy mint a fák, bokrok viaszán.
A napraforgó szárán, karélyos levelén megül a fény, majd ahogy jött elsuhan és mélyebb zöldre vált az óriási "talajtakaró"

Sülysáp

Alig látni embert. Csend, mintha megállt volna örökre az idő.

Tápiószecső

El-elszórva azért látszik, hogy megújul, a kopottas, egyenformára alakított utcák házsora. Messzire kivilágítanak a sárga, bordó, kék falak:-)

Nyárfacsemeték sorából magasodik ki egy új liget.

Pipacs az út mentén. Boldogság igézete.

Levegős, nagyterű utcák, ahol az autószélesnyi földút mint barna szalag választja el a két oldal gondozott házak előtti zöld réteket.

Gyermekkorom emlékeit hozza elő.

A parittyázós útifüvet , az édes pasajtot ami csemegeként mindig ott bólogatott az ember mellett, a koszorúvá fonható százszorszép és gyermekláncfű, melyet ha elvirágzott teli tüdővel fújtunk , hogy minél messzebb repüljön. Kukorékolós tarack levelét. Lóherét amiből kincs volt 4 levelűre lelni. :-)

Nagykáta

Kisteherautó. Nincs a vezetőfülkének teteje.

Egy nő vezeti:-)

Üdvözöljük Nagykátán - suhan el mellettem a tábla írása

Az ég a szürkék különböző pamacsaiból áll össze felhőtakaróvá. Csak néha villan ki egy kis kékség
Kicsit bánatos az ég szürkéje és a föld zöldjének kompozíciója, melyhez fényt a sárgás-zöld levelek adnak.

Mikor eltűnik a csepp kék is az égről, s összezár a szürke felhőtakaró különös dolgot látok. : A fény a földről igyekszik felfelé - az ég felé - a sárga napraforgótábla virágaiból.

Tápiószele

Egy sas kitárt szárnyakkal siklik a rozstábla fölött, és egy elhagyottnak tűnő épületromon három kócsag vagy tán gólya ül,a zsombékos, vízzel teli mezőt vigyázva tekintetükkel.

Újszász

Hangtalanul suhanunk be Újszászra, ami nevéhez méltóan igen gondozott, rendezett település
A Kastély Otthon bejáratánál -mint a balatonedericsi Afrika múzeum teraszán álló szoboralak- egy fiatal férfi áll mozdulatlanságban.
Mióta - meddig? -
persze nem tudhatom meg, hiszen gyorsan továbbzakatol a vonat.

Zagyvarákos

Tehát valahol itt folyik a Zagyva, csak nem látom.
Úgy tűnik a Nap is győzedelmeskedik az égbolt ezen részén.
A felhőpamacsok-dunyhák elvesztik hatalmukat :-)

Szolnok
Szolnok hatalmas pályaudvarával,
sínpárok soskaságával,
villanyoszlopok és vezetékek erdejével mutatja be magát.
A híres szolnoki Tisza hídról nézve most épp egy álmos alig csordogáló folyót látok. Bár a sáros, cuppogós, lapos part , az elmúlt napok esőzésének erejét még őrzik. Nem is tudtam, hogy Szolnokon két Tiszahíd is van a vásroson belüli holtág miatt. Jó lenen ide egyszer eljönni és kicst megnézni ezt a város.
Szajol
No most aztán igazán sötétszörke takaró borul fölénk, de itt is küldi fényét felfelé a napraforgótábla sárga virágerdeje. :-) Mi lehet ennek a magyarázata? Csak sima színhatás, vagy valóságos ez a fénysugárzás ?

Törökszentmiklós
A vasútállomás épülete egészen különleges. Teljesen eltér stílusában az eddig látottaktól. Tetszik :-).
Örvényes
Széles, hosszú egyenes utcák. Vízben álló rétek. Az égbolton rendezett felhősávok. Madárrajok koröznek a levegőben.
Azért itt már érezhető, hogy a főváros csápjai nem érnek el idáig. S ez nagyon jó. Önállló arculat! Hamisítatlan alföldi táj.
A repce is beszállt a fényosztok sorába éppen.

Nagyon szeretem az alföldet. Az égbolt sehol sem ilyen tágas mint itt.

Megint jönnek a habos felhőcsodák. Odafönt rend van.
Kicsi, nagy, fénylő fehérszegélyű, vagy a bánatos, lomha szürke tömeg mind egyirányba halad.

Hajdúszoboszló

Elúsztak szemem elől a felhők, míg a Zarándoklatot olvastam (Coelo).Egy sötétszürke felhősáv -mint egy "szivárvány" átöllete a Földet.
Előtte -mögötte kék az ég, melybe beúszik időnként egy felhőkutyus, vagy teknősbéka, haladva lassan a felhőszalag felé.
S beúszik gondolatomba Jung is azzal, amit a SZINKRONICITÁS című munkájába írt az utazásról :

"Amikor utazol az Ujjászületés aktusának egy nagyon gyakorlati formáját tapasztalod meg. Teljesen új szituációba kerülsz.
A nap lassabban telik, és az esetek többségében nem is érted a nyelvet amelyeken az emberek beszélnek- vagy ha egy nyelvet is beszélsz velük ismeretlenek vagytok egymásnak.
Pontosan úgy mint a gyermek aki épp kibukkant az anyaméhből. Ezért sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítasz azoknak a dolgoknak amelyek körülvesznek, mert tőlük függ a túlélésed. Sokkal megközelíthetőbb leszel az emberek számára, mivel ők segíthetnek majd a nehéz helyzetben.És az Istenektől kapott bármilyen kis kegyet is oly nagy örömmel fogadd, mintha az lenne hátralévő életed egyik legemlékezetesebb epizódja.
Ugyanakkor , minthogy ezek a dolgok újak csak a szépet látod meg bennük és boldogabbá tesz, hogy élsz."

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...