2010. február 12., péntek

esztétikai és kognitivitási élmények a villamoson

2-4 hónapos körüli kisbabával száll fel egy anyuka a villamosra.
A baba, hordozóban az anyuka mellkasára kötve békésen alszik. Egyre megszokottabb látvány szerencsére mamár ez az ősi "közlekedési" mód ami megkönnyíti a baba és a mama életét is. A mai látvány azonban ennél több. Valóságos esztétikai élmény az anya ruházatának egyedisége, szineinek összhangja.
Bő, buggyos mohazöld nadrágszoknya mely térdtől van csak nadrággá formálva. Mikrokord anyagból.
A hozzá való dzseki-hosszúságú kabát pár árnyalattal eltér, és anyaga finom szövet, de kiválóan passzol a nadrág színéhéz.
A csukló részen lévő gumírozott részben egy világoszöld csík ad üdeséget az egészhez.
A hasonló színre festett körmök gondolom tudatosan ehhez az egységhez járulnak hozzá.

Vidám, fiatalos, lendületes hatás.
A baba ruházatát egy világos bordó esőkabátka védi, mely összhangban áll az anyuka sötétbordó kötött garbójával.

S hogy a hatás teljes legyen a mama fején egy vékony bordó sapka, melyből csak egy kis csík látszik, mert egy homokszínű , (ennél halványabb) finomszövésű, puha kendő van rákötve fityulaszerűen, a végén összefogva a végeket.
Ahogy leszállnak egy másik "jelenség" foglalja le a figyelmemet.
4-5 éves forma kisfiú utazik anyukájával. Nem járhatnak gyakran erre , mert az anyuka minduntalan egy papírlapot vesz elő és azzal ellenőrzi, hogy jó felé mennek -e?
A kisfiú meg közben folyamatosan mond vagy kérdez valamit.
Figyeli a hókupacokat, a galambokat, varjúkat, az épületeket.
Az Akadémiánál megkérdezi, hogy
-Anya ha bemennek az emberek azon rózsaszín kapun akkor ott harcolnak?
Az anyuka türelmesen válaszol, magyaráz, s néha megkéri fiát, hogy most egy kicsit maradjon csendben mert figyelnie kell hogy hol járnak éppen. Bár ez a kérés csaknem hatástalan:-) mert a kisfiúnak mindenről van kérdése, mondanivalója ami körülveszi.
Nézi a gyerek saját kézfejét,
majd az anyukája kezére teszi kezét,
és megfigyelését, kérdését is rögrön elmondja.
-Anya nézd az én kezem világosabb, fehérebb mint a tied. Neked miért olyan pirosas ?
-Olyan mint a bárányhimlő színe? Az anya megpróbál kitérni az elkövetkező kérdések özönétől és valami -megégettem a kezem -megpróbálja rövidre zárni a dolgot, de ez elég reménytelen vállakozás, mert láthatóan a kisfiút a bőrszínek foglakoztatják most -úgy általában- és nem a sebesülések nyomán létrejövő változások.
-Anya annak a bácsinak miért barna mindnehol a bőre?
Az anya megkeresi szemével a ffi-t, elmosolyodik -gondolom mert ebből rájött, hogy mi is a megválaszolandó valójában a gyereknek.- s válaszol.
-Tudod Ő olyan országban született, ahol nagyon melegen süt nap mindig és az emberek bőre mind ilyen , így védekeznek a napsugárzás ellen. Itt Európában (!) (ezek szerint ezt a fogalmat ismeri a gyerek, mint gondolom oly sok mást amit saját korosztálya nem, ) fehér az emberek bőre. fejezi be válaszát. A kisfiú picit hallgat, figyel, körülnéz, majd jön az újabb kérdés.
-Anya a te szád színe piros. az enyém is olyan?
-Igen a tied is.
Újabb körülnézés, gonodlom most az emberek szájaszínét hasonlítgatja össze magában, majd megszólal újra:-)
- Anya a bácsinak a szája is barna. (erre már csak bólint az anyuka)
S jön a következtetés a kisfiú részéről:-)
-Anya a villamoson a bácsi kivételével mindenki fehér bőrű.
S részéről le is zárta az ügyet kisfiú.
Érdeklődését már a galambok és varjúk kötik le ahogy a patakparti hóban állnak.
Bepillantást kaphattunk -utazók- egy kb 4-5 éves gyermek gondolkodástruktúrájába .Hogy mennyire általános , szokványos ez ebben az életkorban valószínűleg nem meghatározható, de mindenképpen érdekes, figyelemre méltó.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...