2010. január 20., szerda

Egy megtalált morzsa :-)

MÚLT - JELENJÖVŐ
és az IDŐTLEN
IDŐ

Egymásba folyó, elválaszthatatlan kategóriák, melyekből csak a szubjektum tud kiválogatni egyet-egyet, attól függően, hogy épp melyik dominál lelki működésében éppen. Egyszerű (mondhatnám iskolás, nyelvtani ) fogalmak melyek mégis a lélek, érzelmek aktuális jellemzői.

A MIT szeretnék feltárni, megmutatni magamból magamnak, másoknak biztos pontjai, melyek segítségével tévedhetetlenül lehet dönteni, mert az embert nagyon is vezetik aktuális érzései. Hiszen úgy simul bele – minden látszat ellenére- abba természeti rendbe, ami az őt körülvevő szűkebb vagy tágabb természet mozgatója, ahogy az összes élőlény, amely a Földet benépesíti.

Ahogy a jóllakott oroszlán előtt is ott legelészhet egy egész gnú, vagy impala csapat – teljes biztonságban-, az ember előtt is sorakozhatnak a legjobb, legszebb "ételek", csöndes szemlélődéssel ugyan, de az emésztéssel van elfoglalva ha jóllakott állapotban van. Míg aki éhes a legegyszerűbb falatot is mennyei mannának éli meg.

Az ember azonban – étkezési kultúrájának következtében, amely szabályos rendben adagolt – többnyire egy képzeletbeli libikókán ül, vagy jóllakottan vagy épp az étkezésre várva. HA ez utóbbi jellemző ránk, akkor már az indulásnál tudjuk, hogy ott fenn középen nem tudjuk a végtelenségig tartani magunkat, s dönteni fogunk, hogy visszamegyünk –e az ismert –meghódított- útszakaszon, vagy elindulunk a másik irányba.
Elméletben tulajdonképpen mindegy is lenne, melyik utat választjuk, hiszen a libikóka 2 szára többnyire egyenlő hosszú, s előbb - utóbb földet érünk. Gyakorlatban azonban az „éhségünk” és idő fog dönteni, hogy visszasétálunk a már ismert úton, vagy annak reményében, hogy töltekezhetünk belőle elindulunk az ismeretlen szakaszon.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...