2009. október 14., szerda

Esőcseppek

Az autóbusz ablaka átláthatatlanná vált a kinti hideg és benti pára miatt.
Szemerkél az eső, és szorgos esőcseppek igyekeznek lefelé.
Ahogy nézem egyre inkább úgy látom, mintha élő szervezet lenne az egész. Beprogramozott mozgásrendszerrel, útiránnyal suhannak a vízcseppek ezen a függőleges felületen,
egyáltalán nem függőlegesen.
Kellemes 30 fok körüli szögben siklanak lefelé,
- mint a havon síelő emberek-
cseppszéles csíkot hagyva maguk után.
Némelyek bekebelezik a náluknál is nagyobb,
pihenő vízcseppeket- ha útjukba kerülnek-,
míg máskor, a méretében kisebb vízcseppet is kikerülve, kanyargós úton érik el az ablaküveg gumiperemét.
Zsibong, pulzál az egész.
Minden útra indult vízcsepp egy nagy talány.

Milyen utat választ?
Lassan, vagy gyorsan halad rajta?

Hogyan viselkedik az útjába kerülővel?
bekebelezi vagy kitérővel, elkerüli a találkozást ?

A vízcseppek útját figyelve pillanatokká sűrűsödtött
a fél órás menetidő.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...