2009. április 4., szombat

Terasz

Újra van egy talpalatnyi "föld " a lábam alatt, ahonnan szabadon nézhetem az eget, érezhetem a levegőt a bőrömön. Ahova leülhetek nyugodtan mert az enyém. El sem tudom mondani milyen jó érzés 8 és fél év után a teraszra kimenni, s csak lenni ott. Hallgatni a kutyákat, az átszűrődő hangfoszlányokat, a madarak csicsergését és csak egyszerűen lenni ebben az egészben. Sokmindenben Kovácsi érzés van egyébként is és ez angyon jó. A konyha ablakból rálátok a hegyekre, s a nagy kék égre , vagy szürkére , felhősre mondegy , de nagy és tágas, változatos, mozgalmas, megnyugtató. Biztonságot adó. Már láttam egy fehér gólyát repülni feletem és két feketze gólyát, s kétszer látogatott meg egy -egy madárka, de sajnos szemüveg nélkül nem tudtam megállapítani pontosan a fajtájukat. Cinke nagyságúak vagy talán kicsit nagyobbacskák voltak. Rászálltak a terasz korlátjára és néztek befelé:-) De csak pár másodperc volt, mint egy köszönés, Nagyon örültem nekik is. Vettem ma egy árvácska bokrot, mert ránéztem, és azt éreztem, hogy hozzám akar jönni. S muszály volt megvennem. Most vidáman terjeszkedik a kaspójában. Remélem jól érzi majd magát nálam. Olyan jó hozzáérni , megsimogatni a virágait. Egész nap nyitva lehet a terasz ajtó mert olyan kellemes az idő. S csak térülök-fordulok, s máris kinn vagyok az én szabad levegőmön. Csodálatos érzés.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...