2009. február 8., vasárnap

2009. február 08.



Pár perc múlva dél, s a köztéri hőmérő 15 Celzius fokot mutat. A nap is időnként előbújik szürke paplana alól :-) Irány a KEK arborétuma. Tegnap is sétáltam egyet, sajnos fényképező gép nélkül, így nem tudtam megörökíteni a hamvas küllő színpompás repülést egyik fáról a másikra. Eddig még sosem láttám valóságában, csak képen. Meg is lepődtem mikor először megpillantottam. Szerencsére sokáig tűrte kiváncsi nézelődésemet, így megcsodálhatatm mohazöld - valóban hamvas- tollazatát, a fekete farkvégek alatt kivillanó harsogó sárgás -zöld tollazatát. Fejének rikító piros és fekete kombinációs -harkályfélékre jellemző- formáját. Persze ma már nem volt ilyen közvetlen az emberekhez, mert csak a hangját hallgathattam:-)


Nem így azok a bokrok, virágok amik kibontották szirmaikat a tavaszérzetű levegőben. Különösen az a Kínában honos cserje ami tavaly ilyenkor a kerületi újságba is helyet kapott virágzásakor, mint az arborétum egyik különlegessége. Akkor figyeltem én fel rá először. Azt az illetfelhőt amit most vont viszont maga köré nem éreztem tavaly, talán a jó 10 fokkal hűvösebb levegő miatt. Most viszont a langyos , napfényes időben minden embert elkápráztatott, illetfelhőbe burkolt aki csak közelébe jött.



illatos tündérfa

Ilyenkor legszebb másik kedvencem is az indiai imafa. Krémszínű, gömbalakú termései, mint az imafűzér gyöngyei egy-egy nagy gömbbé állnak össze az ágakon. Nagyon szeretem ezt a fát. s ma fedezetm fel, hol van ebből is mégegy kicsit távolabb, nemcsak az az egy amit eddig ismertem.



A tavasz jöttének egyik biztató jele számomra a bokrok vesszőinek színeváltozása. Ilyenkor az egyébként szürkés -sárgás vesszők élénkké válva új színükkel kiáltják az ég felé, hamarosan itt a tavasz! Igaz még ki kell bírni néhény hűvös éjszakát, esetleg vastagabb hótakarót is -átmenetileg- de jön a tavasz.
Ugyanaezt "harsogják", trillázzák, csivitelik a madarak is.
BESZÉLGETNEK. Zsong tőlük a kert:-). Vörösbegyek, cinkék, galambok, rigók, szajkók és a hamvas küllő éneke tölti be a teret. Tavolról, fúrógép hangja, motorzúgás keveredik össze kellemes , pezsdítő éléménnyé.
Üdezöld , friss fűszálak nyomakodnak a fény és meleg felé. Az aranytuja sárgasága is ilyenkor a legszembetűnöbb. Felhívja magára a figyelmet:-)
Csakúgy mint ez borzas rügyköltemény aminek neve talán északi tollas gyöngyvessző. de lehet, hogy tévedek. Nem egyértelmű számomra, hogy a kiírás erre a bokorra vonatkozott-e vagy sem. Utána kell még néznem.

NO itt ülök a tó partján. Pedig mégcsak február eleje van! A halak is nyüzsögnek újra, apró rovarok is röppködnek köröttem, s láttam ma már egy méhecskét is. Éled a tó!

Nyílnak a hóvirágok is!

Minden szín visszafogott, épphogy csak megmutatja magát, s mégis a tavaszt hírdeti. Szerényen, diszkréten.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...