2008. október 25., szombat

NK. de ma teljesen másképp mint eddig

Szép napos délután volt ma és takarítással, mosással töltöttem az időt itt az albérletemben.
Jó nagy erkély van, s eddig mindig ott teregetetm ki a ruhát, mint ma is. S teregetés közben bevillant egy érzés, ami eddig csak Nagykovácsiban történt velem.
Érzés, vagy gondolat nem is tudom pontosan.
Az a jóleső valami ami Kovácsiban mindig elfogott, mikor a ruhákat kiterítettem a kötélle, vagy ugyanezen a szárítón :-) a teraszra.
Annak öröme, hogy a ruhák a levegőn száradnak, s jó illatuk lesz.
Szél és levegő illatuk.
Ami olyan egyedi illat mint pl a frissen vágott fű illata.
Semmivel sem keverhető össze és semmivel sem hozható létre.
Csak és kizárolag a kinti szárítással.
Talán ezért is van, hogy sosem kedveltem az öblítőket.
Kipróbáltam, de hamisnak éreztem a dolgot, -a természetes illathoz képest- úgyhogy nem is használom.
Azt hiszem, hogy az új lakásom legnagyobb kincse az a 4, 87 m2-es erkély lesz.
A szabad levegőn való tartózkodás lehetősége, bármikor.
Ez óriási kincs nekem.
Ma úgy éreztem -először mióta 2000 óta eljöttem Kovácsiból-,
hogy visszakaptam valamit abból a létből.
Ami nagyon-nagyon hiányzott már 8 éve.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...