2008. október 23., csütörtök

Újra NK


Inkongnitóban érzem magam a 63-as buszon. Idegenenk tűnök a szokott utasok között, miközben a hely ahova megyünk nekem 47 év emlékeivel van megtöltve. Furcsa érzés. Olyanokra emlékszem amit mások még hallomásból sem ismernek. Búcsúkra körhintával, céllövöldével. Fagylaltokra Kolozsvár téren lévő eszpresszóból. Olajkútra ugyanitt, vagy az első háztartási boltra. A művelődésházban tartott színi előadásokra ugyancsak ezen a téren, mikor még csak egyszem - tányérernyőjű, talán 60-as izzó volt- a művelődési ház sarkán a közvilágítás, a következő meg jó 25 méterrel arrébb talán. S a vaskályhák amikkel fűtötték nézőteret. Na nem túl sok abból sem, talán 2 db. De volt itt Mágnás Miska, Bástyasétány 77 saját , s persze János vitéz, szüreti bál, kultúr est, író olvasó találkozó és persze nov.7. április 4. márc. 21. esküvő és KI MIT TUD, Pataki a fejszámoló művész, és bűvészek, színészek, zárszamadó közgyűlése a TSz-nek és utána bál. Akik ma erre járnak azt gondolom nagyon kevesen tudják, hogy volt idő amikor központja volt valójában ez tér a falunak. Nyáron sokszor inkább ezen az úton mentem el a boltba. A falu akkor még egyetlen boltjába, ami ma vendéglő és semivel sem emlékezet az 50 évvel ezelőtti olajpadlós, jellegzetes szagú vegyesboltra a Fő utcán. A BOLTvolt ez amely önmagában is nagy változáson ment át 25-30éves fennállása alatt, mert a pultos, kiszolgálós rendszerből, önkiszolgáló bolttá " fejlődött". Majd megszűnt mikor vele szemben megépült az akkor nagyon modernek és színvonalasnak érzett ABC. Amely azóta szintén megszünt, s helyette egy még modernebb épült. Ez már az utóbbi pár évben, s erről már nem tudom, hogy milyen belülről. Kívülről nem nagyon tetszik, viszont ahogy változott a Fő utca (Kossuth utca) az elmúlt egy évben az kifejezetten tetszetős nekem. Igényes portálú épületátalakítások készültek az új funkciókhoz.
Egy év a mérce mostanában nekem nagykovácsit illetően , két halottak napja közti időszak. Igaz álmaimban változatlanul sokat vagyok Kovácsiban egy héten többször is.
Ma a Kolozsvár utcát-teret választottam a temetőjárás után. Ez az utca elég jól őrzi még a 25-30 évvel ezelőtti arcát.

Nincs senki az utcán, ünnep és délkörüli időpont lévén, csak egy ffi sétálgat 2 hatalmas termetű kutyával, azaz a kutyák arra mennek amerre akarnak. Kicsit félek, de megyek rendületlenül, bízva ababn hogy a gazdájuk csak tud parancsolni nekik. Luxinál nagyobbak, derekamig érnek.
A ffi megáll mellettem, és köszön.
-Jónapot! de rég járt erre.
Nekem is nagyon ismerős az arca, de nem tudom pontosan ki is ő.
-Nem kell félni a kutyáktól mondja, nem bántanak senkit.
-Na ez megnyugtató mondom.
Mikor költözött el? kérdi. Ezekszerint legalább ú tudja, hoyg kivel beszél mert én változatlanul nem tudom. De hogyan kérdezzem meg, Várok, hátha beugrik valami. Közben megtudok egy csomó mindent róla, hogy szobafestő, van 3 fia és vannak halai, tyúkjai, libái. A gyerekei és csalaádjaik itt élnek a házban egymás szomszédságában, mégis teljesen külön. Hogy a Grillmayerék eladták a házukat és Érdre költöztek, de Dóri minden héten itt van sír, hogy nem érzi ott jól magát. Gábor változatlanul motorozik, az apja változatlanul földmunkagéppel dolgozik és a kislányuk aki már nagylány manöken szépség. S én még mindig nem tudom kivel beszélgetek, pontosabban kit hallagatok. S így is fejeződik be, mert elindulok a beérkezett buszhoz.
A végállomáson kopaszranyírt fejű, árpádsávos zászlót a nyakuban viselő, fekete ruhás fúk állnak 5-6-an de nem szállnak fel a buszra. Viszont egy idősekből álló kirándulócsoport épp hogy elcsípi a buszt, s jól láthatóan fáradtan, saras helyeket maguk után hagyva ők felszállnak, s indul is vissza időautazásom a jelen albérletébe.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...