2008. augusztus 17., vasárnap

Oázis a Józsefvárosban

Hangulatom, érzéseim leginkább ez a kép fejezi ki. A Budapesti Fűvészkert egyik üvegházában készítettem ma délelőtt.



Azért mentem ma a Fűvészkertbe, hogy kicsit felvidítsam magam. S megnyugodjon a lelkem a természet ölelésében.
Tavacskák,
utak,
mini franciakertek,
tele fűszer és házkörüli haszonnövényekkel
segítettek is ebben.
Hihetelen, hogy ez a város mennyi érdekességgel,
apró,
kis ékszerrel rendelkezik.
A hely megtalálása persze nem volt zökkenőmentes, sajnos elég rosszul tájékozódom idegen helyen. De miután kicsit "ismerkedtem" a nyóckerrel, azért csak megtaláltam. :-)
A szépnevű KÍNAI SELYEMMIRTUSZ - mint Eszterem kiderítette nevét - 3 különböző színben is gyönyörködteti az ember lelkét. Nagyon hasonlít számomra a tavaszi orgonáinkra.


Meglepő az árnyékban csüngő kivi.
Leánderek 4-5 színváltozata is sorakozik egymás mellett. Valamint egy nagyon aranyos , és játékos hangulatú rész az egyik a pálmaház előcsarnokában, a :

SZámomra ma mindennek éke a különböző színű és nagyságú lótuszfélék voltak.

Na és a hatalmas levelű és virágú VIKTÓRIA TÜNDÉRRÓZSA, amely egy évben csak 2 éjszakán át virágzik összesen, s ez épp most van, illetve ma már a második napja van a virágzásnak.

A hatalmas levelek vízben lévő része, amit csak azért láthatott ma mindenki aki este is elment a viktoriavirágzás második napjára, mert a kert dolgozói néhányat kitettek mutatóba az üvegház bejárata mellé.
Nagyon izgalmas ez a szín, ami itt világosabbnak látszik, mint az a valóságban volt, mert igazából egész mély kékes-lila.



Hazafelé már simább volt az utazás, mert már tudtam, hogy hol vagyok, s biztosan tudtam merre kell mennem, így begyűjtöttem egypár szuvenírt is erről a nem túl jóhírű kerületről. Ahol pillantanyilag a lepusztult és modern rész mint valami kirakóstábla váltogatja egymást pettyezve a70-es -80-as évek stílusával.


Az ajtó tárva-nyitva. Ablaktáláiból gondolom régóta hiányzik már az üveg. Csak ez egyik odalán látható a hajdanvolt míves kovácsoltvas díszítés, ami persze védelmül is szolgálhatott. Mamár egyik funkciójának sem felel meg, de még így is látható, a roszdával csipkézett vason a régi mester igényes, míves munkája, harmóniája. Viszont így bepillanthatok az udvarba is :-) s megleshetem a ház belső udvarát.
A száríton sütkérezik a tiszta ruha. A postaládák számából itélve minimum 9 család lakása bújik meg az udvarban. A kockakővel kirakott kapurész és a viszonylag tágas, napos belső udvar arra utal, hogy igényes, magukra adó emberek építették.

A 9-es busz megállójánál az Kálvária téren, eldugva színével és helyével is,
áll egy köztéri óra - majd utánanézek keltkezésének - Igazi
jellegzetesség lehetne, ha valmi más színre festették volna.

Templomot stilizáló, az idő múlást mutató köztéri alkotás.
Mi volt vajh ezzel a kettős szimbólummal a cél?


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...