2008. július 28., hétfő

Lakáseladás


  • Eldöntöttem.
    Még májusban.
    Az előkészületek - papírok beszerzése, értékbecslés, szerződéskötés az Otthon centrummal - csak június végén álltak készen össze, s július 1-vel elindult az értékesítrést célzó 6 hónapos folyamat
Az elmúlt hetek sok benyomást, élményt hoztak.
Nem könnyű lelkileg egy ilyen folyamat, bár határozottan jobban viselem, mint a szülői ház eladását 8 éve. Ez a lakás bár 8 éve az életterem, álmaimban a mai napig a kovácsi ház, kert a színterem. Még 7 év után is felmerült bennem a gonodlat olykor -olykor haza fel tartva, hogy mit keresek én itt? Mamár ezzel megbékéltem. Végül is szerettem itt lakni, s ha lift lenne nem is mennék sehová innen.
Egy újabb jelentős változás ez az életemben.
Amit megintcsak muszály megtennem.
Mindenesetre nem kesergem azon, hogy innen is elmegyek,
s remélem erősen, hogy azért találok majd egy olyan helyet ahol jól fogom érezni magam.
Erről a lakásról jóval több fénykép készült az értékbecslés és az internetes közzététel okán, mint a nagykovácsi, teljes életemet meghatározó házról. Sajnálom is, hogy csak az emlékeimben vannak meg a képek a szülői házról.Igaz azok nagyon részletesek, S nincs ma sem olyan hét amikor álmomban ne lennék valamelyik terében. Ha tudnék rajzolni azt hiszem nagyon részletes képeket tudnék készíteni.
No akkor itt vannak a lakásfotók amelyek egy része az interneten is megtalálható:-). Bizarr, hogy mennnyi mindent közzétesz magáról az ember. Jó itt aztán igazán megtehetném, hogy ne rakjam be a fényképeket, de úgyis fenn van a net-en. Igy legalább azok kerülnek be amik nekem tetszenek



konyha kisszoba


nagyszoba



no és büszkeségem


a fürdőszoba


egyik részlete,


saját magam tervezett


és kivitelezett kockás fala
kert mandalám

és amire reggel kiynitom a szemem:-
Az ingatlanközvetítő hölgy - azt mondja jó hangulatú a lakásom. Hát nem tudom, nem szokványos az biztos, s perzse én szeretem a hangulatát, hiszen én alakítottam ilyenné. Sosem kész, időről időre átrendezek, alakítgatok rajta, ez kovácsiban is így volt.
Furcsa, de tulajdonképpen az első percekben látom az érdeklődőkön, hogy potenciálisan érdekli-e őket a lakás megvétele vagy sem.
Az interneten egy csomó fénykép, alaprajz, és szóbeli értékelés is van a lakásról, tehát nem úgy jönnek az emberek, hogy az ismeretlenbe lépnének be- vizuálisan persze-, s talán ennek következtében , érdekes, szokatlan, önkénytelen reakcióik is vannak.
Úgy döntöttem, hogy ezt az egész folyamatot rögzítem magamnak. tanulságaival, élményeivel, szomorúságaival, jó és kellemtlen benyomásiaval együtt.
JÚLIUS
Az első érdeklődő: egy nálam valamivel idősebb hölgy és lánya aki úgy 40 körüli lehetett. Kb fél órval a megbeszélt időpont előtt kinéztem a konyhabalakon és felfigyeltem a két nőre. Az első gondolatom az volt, hogy ők azok akik a lakás megnézésére jöttek, de el is hesegettem magamtól ezt, mert még bőven volt idő. Amikor aztán az ingatlanközvetítőmmel együtt megjelentek a lépcsőn nem csodálkoztam. Csak azon egy kicsit, hogy honnan gondoltam, hogy ők az első lakásnézőim. Nagyon kedvesek és inteligensek voltak. Belépve érezhetően jól érezték magukat. (s nem voltak kiakadva a 4 emelet meghódításától). Tetszett nekik a lakás hangulata. Egy kicsit a belmagassággal voltak ellenérzéseik, de lemértük együtt és ez egy kis privát beszélgetést is eredményezett. A náalm idősebb, már nyugdíjban lévő hölgy műszaki rajzoló volt aktív munkaéveiben. a lánya pedig kollega (tanítónő :-) angolra specializálódva. összességében nagyon tetszett nekik a lakás, legalábbis ezt mondták, de ők csak egy előszűrő követtség voltak. S akinek valójában kell a lakás kisgyerekkel nyílván nem válalja be a 4 emeletet, ez teljesen természetes. ÍAzt mondjuk nem értem, hogy akkor miért jöttek megnézni, hiszen minden információs oldalon ez ott van, hogy nics lift.
A második érdeklődő, egy 30-as éveinek közepén járó hölgy volt 2 gyerekkel (4-és 7 évesek), akikre szintén felfigyeltem véletlenül az ablakból. Épp bejöttek az udvarba, s átfutott a gondolat a fejemben, hogy ők is a lakást jöttek megnézni. De teljesen értelmetlennek tűnt a gondolat, mert azt gondoltam Ildikó ( ő az ingatlanközvetítő) elmondása alapján, hogy egy kisygermekes anya jön majd. Ráadásul az időpont itt is későbbre volt rögzítve. Így megintcsak nem lepődtem meg, mikr a lépcsőn megláttam őket. A hölgy meglehetősen magas,(170-180 cm körüli) törékeny testalkatú volt. Az első pillanatban arra gondoltam, hyog a 2m 15 cm-vel ez a lakás alacsony neki, ráadásul magasan is van. Én sem vállanám be a helyében. Ide felcipekedni azért nem egy egyszerű dolog.S ahol 2 növésben lévő gyeremek van ott van cipekedni való. A hölyg teljesen érzelemmentesen végignézett mindent, majd azt mondta, hyog ő most nem tud mondani semmit, egyedül kell lenni a gondolataival. A kislány - nagyon aranyos volt, mert azt mondta, hogy " kár, hogy nem ezt a lakást veszed meg anyu, mert nagyon tetszik nekem az ajtó " :-). A rajta lógó díszek tetszettek neki. Majd talán készítenek az anyukájával az új lakásban.:-)
A harmadik érdeklődő, egy magas, és meglehetősen testes fiatalember volt, akit igen csak megdolgozott a 4 emelet. Nagyon kulltúráltan végnézett mndent, de azonnal tudtam, hogy nem fogja bevállani a 4 emeletet.
A negyedik érdeklődő, egy velem korabeli, vagy talán egy kicsit idősebb hölgy volt, aki a fiának nézi lakásokat sorra. Nagy elragadtatással beszélt a lakásról. A kilátásról, a nagy alapterületű szobáról. Meg a környékről. Úgytűnt, hogy komolyan érdeklődik is, és lévén XII. kerületi lakos az árát sem találta túl soknak. Viszont gyermekével is meg akarta nézni egy későbbi időpontban. Aminek természetesen még örültem is. Ez a szemrevételezés még aznap létre is jött 3 -4 órával később, csak közben még volt az
Ötödik érdeklődő is. Aki egy eléggé magas högy volt. Saját elmondása szerint a környéken lakik alabéretben, és szerene már saját lakásában élni a párjával.Kedve benyomást tett. A körbevezetés után, kérte, hyog hagy nézzen mégegyszer körbe, lepakolta a táskáját, kabátját, mintha otthon lenne, -amiben semmi sértő vagy bántó nem volt nekem, mert oylan automatikusan tette, mintha otthjon lenne. Körbenézett mindent, majd virtuálisan berendezte a a lakást. MIkor ebben ar"rendeszkedésben" odáig jutott, hyog neki nagy "olaszos" családja van és szereti vendégül látni őket, jókat főzni, akkor tudtam, hogy na ő sem fogja ezt a lakást megvenni. Itt döntöttem el a viszont, hogy leírom ezt az egész lakáseladási folymatot.
Hatodik érdeklő, a már korábban említett anyukával jővő 27 éves Balázs nevű fiatalember, akinek az arcán hihetelen dac és útálat tükröződött és tökéletset szótlanságba burkolózott. MInt később kiderül, kommunikációs menedzser a szakmája . Amit jól alkalmaz az biztos mert a szótlanságával, s az arcára kiülő közönnyel vegyes daccal mély benyomást tett rám. Mit keres itt ez a fiatalember tettem fel magamnak kérdést, hiszen annyira nyílvánvaló, hogy őt aztán egyáltalán nem érdekli ez az egész lakásvásárlósdi. Miért mássza az emeleteket egy 60 felé közelítő hölgy, hogy elnyerje huszonéves fia beleegyezést, rábólintást? Nagy kérdés a jelenség számomra, pedig akkor még azt gondoltam, hogy csak egy extrém esettel találkotam, de későbbiekben tapasztalnom kellett, hogy a mai fiatalok igencsak meggondolják-mégha sportemberek is mint az emlíetett Balázs,- hogy felmenjenek-e rendszeresen gyalog a 4. emeletre. Pedig Balázs, aki saját megjegyzsée szerint a kamra jó lenne a snow bord-jának, sílécének ,s emelett kerékpátozik , és természetesen, rendelkezik a megfelelő fizikai adottságokkal, s nem jelentene komolyabb megterhelést számára, 4 emelet már nem fér be az életébe. Persze nem tudni mennyi volt a színjáték, akár önmaguknak is ebből végül is,mert bár ők kérték, hogy egy hétvégén át hagy gondolkodjanak, s kedden tegyenek árajánlatot -amit akkor sem értettem, hiszen én nem licitálásra ajánlottam a lakást, -na mindegy - kedden akkor megszületett a döntésük: messze van az anyuka lakásától ( Budakeszi úttól :-) a fiúnak. Aztán, hogy ez mennyire valós ok vagy sem, azt csak ők tudják, meg nem is érdekes valójában
Hetedik érdekődő egy velem hasonló korú házaspár volt. Rögtön gonodltam, hogy nem maguknak keresnek lakást, és ez bizakodással töltött el. Ők is előnézők, szűrők voltak gyermekük, jelen esetben egy már dolgozó lány lakásvásárlásához. "engem a részletek nem érdekelnek-így az apa- " , csak azt mondjam meg mely falak kivehetők? Mert a lányom -mondja ő- szeret átalakítani. Miután a felsége foglalkozott a részletekkel is :-) s leültünk a nagyszobában, az apa szükségesnek találta elmondani, hogya lakásnak raktár jelegge van. Nézetem rá, magyarázatért, mert nekm aztán meglehetősen sok szabad területem van ebben a kis lakásban is, Megkaptam a magyarázatot. Az ablakok magasn lévő volta miatt érzet így. Hát nem voltam boldog ettől a mejegyzéstől, de ez van. Sőt igaz is van tényleg furán magasak az ablako, bár órii felületükkel fényárban úszó a lakás, még a legszürkébb ködöd napokon is. No majd visszatérnek ha megjön a lány a nyaralásból, mondták. MInt kiderült később számomra Ildikótól , a lány dizájner. Eddig nem jelentkezett. Pedig mostmár kiváncsi lennék, hoyg ki irányít kit ebben a családban? A lány az apját, vagy fordítva. Az látszott, hogy náluk a laksávásárlás nem pénz kérdés ebben a ketegóriában mint az én lakássom. Sőt mondták is 60-80 % -át azonnal tudnák fizetni. JÓl hangzik, de még eddig vissza sem szóltak. Majd kiderül a héten mi lesz. Egyébként ezen a héten esett az eső ezerrel, s beázott aszobámban aplafon. Úgyhoy bele kellett vetnem magam a faljavítás rejtelmeibe, mer a közös képviselővel való harcba. Már jól megy glettelés, beázás eltüntetése valkiddal, sőt, a kk. is vállata, hogy annyi év után megcsináltatja a tetőt felettem. Remélem így is lesz.
Nyolcadik érdeklődő. Megintcsak fontos ember lehet gondoltam, mert neki is csak a vasárnap este volt a jó időpont Viszont pontban hétkor szólt a kapucsengő, s ez jólesett. Apa, anya, és fiatalember-mint kiderült frissen felvett egyetemista alkotta az érdeklődők táborát. Eddig ez volt az első ahol minden érintett egyszerre megjelent.Volt egy aranyos momentum most is. Van egy rigli az ajtómon belülről. Még Kovácsiból hoztam magammal. Egyrészt emlékként nagyapámtól, másrészt praktikusságból is, mert napközben nem zártuk be a lakásajtót, csak berigliztük. A ffi. ahogy bejött, automatikusan beriglizte az ajtót. Jóleső érzéssel vettem tudomásul ezt az ismerős, otthonias, automatikus mozdulatot. MIkor mentek el akkor viszont a hölgy volt az első ajtónál, s nem tudta kinyitni az ajtót. MOndtam neki, hogy a férje beriglizte az ajtót:-) Ja, otthon is ezt csináljuk mikor hazérünk :-) . Korrektül végignézték a lakást. Itt a ffi. a műszaki dolgoknak volt a szakértője, no meg a rezsinek, amit korrektnek találtalt egy ekkora lakáshoz. A fiúknak vesznek lakást . A fiú itt sem szólt semmit. Ennek a családnak ez volt az első lakás amit látott, mint mondták. Veszprémiek egyébként, s a ffi onna jár be minden nap Budapestre dolgozni. Biztos számtalan olcsóbb, jó megoldás van az ő lakásproblémájukra. Annyira nem voltak elragadtatva a lakástól, hogy bármit is gondolhatnék. Várni kell. NIncs más.Ezt viszont már elég nehezen viselem. El is szomorodtam ez után a találkozás után. Talán mostmár pihenni kellene egy kicsit, s elengedni ezt az egész lakáseladást. Most azonban felteszek még egypár képet, mert az elmúlt hétem azon felül , hogy spécin begyakoroltam a glettelést, kifestettem a WC-ét is! No azt hiszem ilyen WC-je senkinek sincs. :-) MIndenesetre szolgált tanulságokkal ez a próbálkozás is.S bár nem tökéletes. de azt amit ki akartam vele próbábálni sikeresen megoldottam, s megtapasztaltam, hogy mire kell majd vigyáznom.
Kilencedik érdeklődő. 30-as éveiben járó hölgy. Mindent jól megnéz, s megintcsak a bontható falak érdekli, meg, hogy mennyi időt kérek a kiköltözésre. Mondom, hogy amint kifizetve a teljes összeg, kulcsátadás természetesen. Aztán ebből sem lett semmi.
AUGUSZTUS
Tizedik érdeklődő. Na ez csak telefonon zajlott , és dőlt is el, hogy az érdeklődő nem "mássza meg" a 4 emeletet. Be kell látnom, hogy az érdeklődők mind megriadnak a legfelső emelettől, a liftnélküliségtől, a tető állapotától- amire sajnos sok befolyásom nincs. amit lehetett megtettem, a közös képviselővel, hiszen a tetőfelújításhoz szükséges felmérés épp tegnap történt meg. Mikor kerül sor rá azt sajnos nem tudom most megmmondani egyetlen érdeklődőnek sem. A lakáson belül rendbehoztam a palfonokat. Már egész ügyes vagyok a javítási munkálatokban. Hogy sikerül-e eladni a lakást az egyre inkább kérdéses számomra. Pedig nagyon szeretnék liftes lakásba - kis terasszal - menni.
Tizenegyedik érdeklődő: anya és lánya volt.A lány kb 26-28 éves lehetet, és még nézegette volna a lakásomat, de az anya gyorsan döntött a nem kategóriában. Megértem. Ide felcipekedni csak a minimális ennivalót is nap mint nap ,,nem leányálom.
Tizenkettedik érdeklődő: -mint a mesében- jött és vásárolt, mert valósággal beleszeretett a lakásba. S első ittléte alkalmából meglátta a lakás kis rejtet értékeit. Örülök, hogy Ő vette meg. Jókezekben lesz a lakás.
Nekem van egy hónapom, hogy találjak másikat, de legalábbis albérletet. Nem tudom, hogy ez hogy fog menni? Eladni könnyebb volt mint venni egy másikat.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...