2008. február 17., vasárnap

A Nap mindenkire egyformán ragyog



"A Nap mindenkire egyformán ragyog"

Fehér fénycsíkokkal ékesítve
hajladoznak a fák,
s a pattani készülő rügyek
vízcseppként csillognak
az ágvégeken.

Cinke s rigó cikázik némán
a hűvösszél-járta
háztetők felett.

Elhullámzik
a reggeli imára hívó harangszó
lágyan
a hegykaréj ölelésű völgy felett...

Új nap indul,
fényesen,

amit az ember megtölthet:
elhibázott szavakkal, mozdulatokkal,
örömmel, vagy bánattal.

Az est majd bezárja gömbjébe,
hogy holnap
újra fényben kezdhesd
aznapi életed.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...