2008. január 4., péntek

május 8.

Hirtelen jött az eső.
Arcomat az üzlet üvegéhez nyomtam, s számoltam a felcsapódó vízcseppeket a járdán
Egy régi kép jut eszembe mindig, mikor így esik az eső.
Gyerekrajz, ahol a zivatart a pipaként felcsapódó vonalak jelzik.Ilyenkor azt mondják az öregek, hogy "á" hamar eláll az eső, hosszú, tartós esőre csak akkor számíthatunk, ha karikaként elterülve hasal az útra az égi áldás.

Lehűlt a levegő, mélyen bedugom kezem a kabát zsebébe.
"Májusi eső aranyat ér ". Minden cseppje a növények gyökerein át éltető erővé nemesedik, fák , füvek zöldjévé lényegül át csendesen.
Szavakká gyöngyösül bennem is az érzés:
május a születés mindenestül.
Sötét fellegeivel és ragyogó, tiszta messzelátó kékségével.
Talán a sokféle zöld , kék és sárga teszi, hogy majdnem kiugrom a bőrömből.

Lassan borul az este ránk.
Éles rigófüttyel, mely szinte megijeszt,
mikor mellettem felcsattan, tisztán, mint az eső utáni ragyogás.
A fenyő ágai is beleremegnek.
Sok apró tűlevél
rejti a pici fészket,
melyen most párja ül.
1997.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...