2008. január 4., péntek

Mandala/ Önfeledt nevetés a papírboltban


Elhatároztam, hogy elkészítem volt kertem mandaláját, mert annyira hiányzik, hogy nem tudok szabadulni tőle.

Már régen tervbe vettem, de mindig halasztódott. Nagy méretű dipára volt szükségem az alapjának, így elmentem a körtéri Kontur boltba. Nem volt kitéve az a méret, amire nekem szükségem volt, így megkérdeztem, hogy van-e?
Az eladónő -kb. velem egykorú- erre visszakérdezett, hogy mire kell nekem az a méret? Én meg elmondtam, hogy a kertem mandaláját elkészíteni rá, mert nagyon hiányzik. S akkor hirtelen egymásra nézve elkezdtünk egyszerre hangosan nevetni, mert rájöttünk, hogy az eladó kérdése épp úgy nem volt adekvát, mint az én kitárulkozásom, a bolti helyzethez. S ugyanakkor egy rövid időre teljesen elfelejtettük mindketten, azt hogy vásárlásról, eladásról van szó. Egy olyan szférába kerültünk, ahová „normál esetben” eladó, vásárló nem kerül.
A nevetés, helyzetfelismerés viszont mindkettőnket teljesen feloldott és így ismeretlenül is lett egy közös történetünk. Ezt követően, ha bementem a boltba később is mindig elmosolyogtuk magunkat, mert felidéződött ennek a különleges pillanatnak az emléke.


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...