2008. január 4., péntek

Buláta

Újra a Savoya parki Auchan-ból jövök hazafelé. Megint szatyrokkal felszerelve, plusz egy könyv a kezemben, mert olvasni akarok hazafelé. Egy idősebb 60 körüli férfi megkérdezi, hogy leülhet-e velem szembe. Gondolom magamban, úgy látszik tényleg sok a csomagom, és akadályozom vele a leülést, amennyire tudom, összébb húzom magamat, folytatom az olvasást.
Lassan le kell szállni, becsukom a könyvet, s ekkor megszólít a szemben ülő férfi.
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de mi az a szatyrában? és bulatára mutat.
- Kiveszem, megmutatom neki. S mondom, hogy Buláta.
- És mire használja? - kérdi.
- Kenyér helyett.- válaszolom.
- S milyen?
Na erre nem tudok mit mondani, megpróbálom kinyitni a zacskót, hogy megkínáljam, de nem megy.
- Hagyja csak, ha 80 éven át (ezt nem gondoltam volna) nem ettem ilyent, miért most ennék.
- Azért érdemes megkóstolni, de a zacskót nem tudom kibontani sehogy sem. Olyan nehéz jó kenyeret kapni annyi minden van benne. Inkább erre szoktam rá,ez legalább búza.
- Erőltetem az agyamat, hogy mihez hasonlítsam, -de nem jut eszembe semmi - ha már nem tudok megbirkózni a csomagolással.
- Jaj nekem ne is mondja, hogy milyenek a kenyerek, ezek már tényleg csak mindenféle adalékok. PÉK vagyok! Én csak tudom! Utoljára 78-ban sütöttek Pesten igazi kenyeret, de akkor bezárták a péküzemet.
A gyerekeim, unokáim is szokták mondani, hogy papa akkor ettünk utoljára igazi kenyeret, amikor Te sütöttél.

Most már tudom mi ez, azért én is kipróbálom.

Megint jó kis beszélgetés volt, csupa meglepetéssel.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...