2008. január 4., péntek

Barangolások 1.

Csönd és fény.
Magasba kaptatok a rámzuhanó sugarak melegével a hátamon.
A kertek még némák, melengetik csak magukat.
A Ménesi út egyik emeletes villáján fehér márványtábla hirdeti, hogy e házban élt Karinthy Ferenc. Nézem a névtáblákat, de úgy látszik már máshol élnek az utódok. Találgatom, melyik ablak mögött dolgozhatott az író. Talán a legfölső emelet tetőtéri szobáinak egyike mögül nézhette az alatta elnyújtózó várost.
Egy másik kert kapuján Molnár C. Pál festőművész kiállítótermére hívja fel a figyelmet s kékbetűs, szolid tábla. Bemenjek? Ismerem pár képét.-Nem most mégsem, majd máskor. Inkább engedek a Gombocz utca hívogatásának.



Tágas kertek sütkéreznek az út két oldalán. Majd balra kanyarodva az előző úttal párhuzamosan folyatódik ez a furcsa nevű utca. Ki lehetett Gombocz Zoltán? Így rövid o-val a végén.


A kanyar után eltűnik a barátságos hangulat.
3 méter magas tömör kőkerítés zárja el a kíváncsiskodó szemek elől a kertet. Árnyékban végig az út. Szorongató érzés a korábbi könnyűléptű táj után. Tekintélyes, szigorú épületek mindkét oldalon. Nem szeretnék itt lakni, Gellérthegy ide vagy oda. Örülök, amikor betorkollik a Hegyalja út forgatagába.

Otthon utca. De furcsa utcanév ez. Ilyent még sosem láttam, hallottam. Milyen lehet a hangulata?
Enyhe emelkedő után szemből áramlik a jótékony napfény. Ez az Otthon utca?
A félelem, a védekezés utcája?
Erős kontraszt.
Minden házon rács van az ablakokon, az egész utca kihalt, teremtett lélek sem jár erre.Örülök mikor lágyan lekanyarodik a Budaörsi útra.
Majd egy lankás szabladlélegzetű úton haladva felfelé egy ak. az 50-e években években épült 4 emeletes téglaház, melynek homlokzatán mint valami szalagdíszítés fut végig a szocreál és a naív művészet keverékét felvonultató freskósorozat.
Időrendben visszafelé „olvasom” a művet. Serdülő lány, orsózó nők, és egy csodálkozó lány, - mint a Csipkerózsikában - Születés, menyegző, menyasszony. No ezt meg kell majd nézni még egyszer, csak erre figyelve. Olyan eklektikus az egész, hogy elámul az ember, de szépen karban tartva. Ugyanennek a háznak a falán méteres márványtábláról megtudom, hogy Swendt Imre honvéd tábornok tiszteletére emelték. Hm. Itt volt valamikor a szülőháza? Ez nem derül ki a táblára vésett szövegből. Akkor mi kötötte pont ehhez a házhoz? Vagy a tábladöntnökök úgy gondolták, hogy a kapcsolódási pontot, a tábla és a hely között mindenki tudja?

Ma megint a Gombocz utcán sétáltam, s meglepődve tapasztalatam, hoyg többféle képpen van az utca neve kiírva. Melyik a jó? Rövid, vagy hosszú-e az "o".
Rövid! Gombocz Zoltán nyelvtudós volt(1877-1935). A MTA tagja, egyetemi tanár az ELTE-én.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...