2008. január 4., péntek

Balás Eszter szobrászművész kiállítása az ERNST Múzeumban 2005.

Ragadd meg végre a tollat, kezdj el írni!
Emeld fel az ecsetet, légy jó magadhoz, fess!
Zárkózzatok be egy szobába, vagy menjetek ki egy tisztásra a szabad ég alá!
Alkossatok!
Abba ne hagyjátok

Clarissa Pinkola Estés/Farkasokkal futó asszonyok


Jó lenne persze alkotni igazi alkotásokat, műalkotásokat, de ha az nem megy, akkor legalább leljem kedvem mások művészetében.

Így mentem el Balás Eszter szobrászművész kiállítására az Ernst múzeumba.

S mindjárt az első alkotásnál rabul ejtődtem. Tizenöt-húsz perc is lehetett, amit előtte töltöttem, hogy közelről és távolabbról szemlélve megfejtsem a titkát. Ami nem sikerült végül is.

Sajnos olyan képem nincs erről az alkotásról, amivel be tudnám mutatni azt a különbséget, amit, a két szemlélődésmód jelent.

Ami az egyik nézőpontból (távolról) bemélyedni látszik, az közelről éppen ellenkezőleg kidomborodik.

Persze lehet, hogy nem is az a lényeg, hogy az ember megfejtse a kép készítésének titkát – maradjon az alkotóé a varázslat mikéntje – hanem az élmény maga, a kettősség megmutatása.





Innentől pedig már filozófia, önmagunk napi akadályainak, kudarcainak, utunk, életünk vizsgálatára ösztönzése.

Közelről minden másnak látszik, mint távolról. A tárgyak, élőlények, de az érzelmek is. Sőt mások a kimondott, mint a leírt szavak, még ha hangalakjukban teljesen meg is egyeznek.


A kettősség képpé, tapinthatóvá formázása.

Érdes, konfliktust okozó és sima, simulékony felük egy kisplasztikába ötvözve. Ez ugyanis ugyanannak a kisplasztikának a két oldal, aspktusa.
Nagyon tetszik.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...