2018. április 22., vasárnap

Vers az utcán

Gondolom , a költészet  napja alkalmából kerülhetett ki  az alábbi vers, az utca egyik  közlekedési  táblájának hátoldalára. 
Nem csak úgy  odatűzve/ ragasztva, mint valami   reklám, vagy hirdetés! 
Hanem  szépen   laminálva, hogy megvédje  esőtől, kiírója!
S tartósan, szigetőszalaggal jól körbetekerve, hogy szél el ne  fújja könnyedén!

Gondos, szép , kiírt, felnőtt   írással.

Már látom is képzeletben  magam előtt, ahogy  a vers  közreadója - gondolom  hölgy  az illető - elhatározza, hogy ezzel az úttörő tettével, dacosan, büszkén , talán kicsit azért  félve is, hogy nem nevetséges-e  ez az egész ?-, végrehajtja  fogadalmát.

Odamegy  az óvodával szembeni közlekedési táblához és ráerősíti  a műanyag lapok közé  zárt  verset. Talán el sem olvassa újra- így kirakott állapotában,- s már megy  tovább. Persze az is lehet, hogy épp ellenkezőleg, újra  és újra elolvassa, s  csak nehezen hagyja magára - sorsára -a költeményt , a táblához rögzítve.

Miért  pont ez a vers  volt  fontos számára ?
Őrzi , vagy épp elengedi az életet, a nagy szerelmet?
Sosem  fogom megtudni, csak a nyoma  marad itt. Egy  kinyilatkoztatás a versen  át. 
Egy inspiráció arra, hogy  tegyünk valami pozitívat  magunk körül ! magunk köré!



S igen, megint egy  jungi szinkronicitás. Két napja, estére   verseket olvastam fel az unokáknak a regényrészletek helyett, tegnap pedig  ebben a szokatlan  formában  "botlottam "  versbe.



.

2018. április 21., szombat

Verssel a fejemben ébredtem

https://meseld.hu/magyar-koltok-versei/weores-sandor/204-weores-sandor-napsugar-a-levegoben

Ma  ezzel a verssel a fejemben ébredtem.

Napsugár a levegőben

Napsugár a levegőben,
Tündököl a rét,
Kincseit az ifjú tavasz
Bőven önti szét.

Szántogatók dala száll,
Égig evez a madár,
Méz-illatú libegéssel
Közeleg a nyár.

Fényes idő lelke jár,
Belepezsdül a határ,
Lengjünk, mint a harang nyelve,
Énekelve már!




Ragyog minden a zavartalan napfényben  A fák levelei  fényesen csillognak,  és egyre  jobban betöltik a teret. Már  nem látok át a szemközti  épületre, mint telente.

Verssel a fejemben ébredtem ,a  fentivel.


Tegnap verssel altattam az unokákat, kik  békésen és  nyugodtan  "zuhantak" álomba, nagynénjüktől  ajándékba kapott francia- belga  gyermekversektől.

A versek  megnyugtatnak
elrendeznek,
lecsillapítanak
minden belső feszültséget.

Más dimenzióba röpítik  olvasóikat, hallgatóikat.

Versből egy sosem elég, vagy  egyszer nem elég  ugyanazon  vers.




2018. április 13., péntek

2:1-ben személyiség

A bőséges reggeli eső után, a tavasz ezernyi illatával körülvéve, szívderítő a séta a város utcáin is. A megmosdatott fák, bokrok alján, de  a járdán is, éti-csigák igyekeznek ide-oda. Kisunokám legnagyobb örömére. Mindegyiküket külön-külön megnézi. Leguggol melléjük, figyeli minden  rezdülésüket, - Ide jön hozzám! - mondogatja  boldogan.  

Egy idősebb  férfi jön mögöttünk, s már messziről mondja "Csiga-biga! :-)  Csiga-biga! :-) A hangja kedves " nagypapás " érzetet kelt bennem. Arrébb állok, hogy utat engedjek neki. Közeledik is, húzva maga után tömött, kétkerekű bevásárló kocsiját. 

Amikor a csiga mellé ér,  lábával jókorát rúg , - az előbb még becézett - kis állatba , aki repül- háza a reccsenése közben -a bokorba.  Majd a következő lépésnél az útját keresztező csigára  ráhúzza a bevásárló kocsit. Földbe  gyökerezett  lábbal, a döbbenettől megszólalni képtelenül szemlélem a történteket. A férfi már  a háza ajtajánál  jár, bennem a döbbenet, értetlenség

Szerencsére kisunokám ebből semmit nem látott, mert épp anyukája öléhez bújt az esemény alatt.
Amilyen gyorsan csak lehet, áttérünk más  útra.   Kisunokám újabb és újabb  csigákat  csodál, önfeledtem, boldogan.

Én meg  megpróbálom magamnak  megmagyarázni az imént történteket. Nincs rá más magyarázatom, mint az, hogy egy olyan  emberrel  találkoztunk, akiben élesen elválnak már- demenciája miatt- személyiségének ellentétes  jegyei.



2018. április 11., szerda

Lépésváltás... az MNG új állandó kiállítása




Nem gondoltam, hogy az első festmények között a jungi szinkronicizás újabb példájával találkozom majd a Nemzezi Galéria Lépésváltás c. kiállításán.  Nemrég vettem ki a könyvtárból Francesco Fioretti, Dante - kutató könyvét, a Sötét erdőt, amely  Dante nagy szerelmével - Beatrice-vel indít. S a kiállítás elő termében  szintén ez a  téma az egyik  legszembetűnőbb  mű.

Gulácsy Lajos   festészetéről nagyon keveset tudok, de  ez a műve, most már összekapcsolódik bennem vele.  A sejtelmes   ködös nyári reggel, -vagy késő délután talán-  jól szimbolizálja Dante-nak , az egész életén  árnyként végig vetülő traumáját, amit Beatrice-je  elvesztése  jelentetett. Ugyanakkor  mindent   beragyog a háttérből  behatoló erős  napfény  így  festmény pozitív  kisugárzású lesz. Sétára  csábító. Kicsit azt érzem, hogy  az emberi alakok bárkik lehetnének. A táj hangulat az ami magával  ragad.




Zách Klára  története két hatalmas vásznon jelenik meg. Amiért az elsőt választottam magamnak annak az az oka, hogy lenyűgözött a hölgyek  ruháinak részletgazdagsága. Kislány koromban sok várkisasszonyos  mesét olvastam, s persze csodáltam  az akkori mesekönyvek illusztrációi. Ebben a festményben  ez köszönt vissza.



Táj kerítéssel: Vidám, tél végi hangulatú kép ez. A hegy derekán megbúvó hófolt, vakító napfényben  fürdő, tavaszi levegőt, meleget  sugárzó kép  ez nekem. Ami  így  a valós, tavaszt váró időben  oly jóleső szememnek , lelkemnek.



A  fény itt is a főszereplő. Szinte  lecsusszan a falakon,  meleggel tölti fel a képet. Kicsit vissza  is  visz 100 évvel korábbi időbe, a munka és élet más dimenziójába.



Búcsúzóul e  kiállításról, -  az utolsó képek egyike a kiállításon  -  három emlékmozaikot hozott fel. Egyrészt a karosszéket az előszobában, amiben a nagyapám oly sokszor  elbóbiskolt  a nyáron az ebéd után. A virágmintás  tányér , bár nem sosem volt az asztalon, mert ott más volt  a "módi", de  falon ehhez  hasonló  pár  tányér volt a dekoráció a konyhában gyerekkoromban. S  végül a kancsó, ami a szomszéd családban  - Mariska néniéknél- valóban  vizeskancsó szerepet töltött be. 

2018. április 4., szerda

Húsvétra kitavaszodott

Ha lassan is - korábban állandó felhős éggel, szemerkélő vagy erőteljesebb esővel - azért  húsvét hétfőre  megérkezett a napfényes  tavasz. 

A kertek  barnás földjét  felváltotta  a harsogó zöld  fűszőnyeg,


Fűzfák erőteljes  sárga ág-hajzata libeg  a szélben, a mandulák  hatalmas rózsaszín virágcsokrokként hirdetik, hogy eljött  végre, megérkezett a tavasz!


Észrevétlen  kinyíltak a korai  tulipánok.
Dacolva hideggel, széllel. esővel. 
Újra és újra rácsodálkozom a virág
tökéletes párhuzamos erezetére,
élénk pirostól a halvány  rózsaszínig
minden megtalálható
egyetlen virágon. 


 A gólyahír viaszos  leveleit, szirmait
a fény tükörsimára suvikszolta.
Mintha csak csuszkálni akarna  rajtuk


A méhek  sokan és  szorgalmasan ügyködtek a barkavirágzatokon,
 zsongó, rezgő búrává alakítva a fa  koronáját


2018. március 21., szerda

Mercz Nóra: A mágikus hárfa


......"Ötszáz bizony dalolva ment lángsírba Walesi bárd......." beégődött verssor Arany János csodás költeményéből,  de hogy e nemes ifjak " fegyvere" és bűne is egyben a hárfázás volt,  az ebből a nagyszerű könyvből tudható meg. Mint ahogy az is, hogy az ókori görögöknél zenei neveĺés alapvető egyik hangszere a hárfa volt.
Az őskori barlangrajzokból majd későbbi időkben  falfestmények, mozaikok tanúskodnak arról, hogy  a hárfa, és a hárfázás szinte egyidős az  emberiséggel.

A  királyok, királynék hárfajátékkal szórakoztatták vendégeiket.Szinte  alapvető követelmény  volt , hozzátartozott a nemei léthez a zenélés  tudása
A hárfa alakja , húrozása bár sok változáson ment át több ezer éves használata óta, hangja, hatása  változatlan a hallgatóságnak.

A bőséges illusztrálással közreadott könyv igazi különlegesség volt számomra. Olvasmányos, érdeklődést fenntartó, kronológia  felépítésű.















2018. március 15., csütörtök

A Balaton partján március idusán


Lágy hódolattal hajolnak
 óriás platánok
a víz fölé


Párába vesző túlpart,
kéket és  türkizt
mogyoró-barka színnel
egybeolvasztó
víztömeg.
Hullámzik, 
csapong,
sirályok 
rikoltásaival
aláfestve


A parton rend van,
 víz mozgás ütemes  
moraja,
s a  szél
 kabát és  sapka alá bebújó
 hidege
vár
 a koratavaszi
sétálókra
18 március idusán





Már épp hazafelé készülődünk,
 mikor egy   hattyúpár 
a nádas rejtekéből
a part mellett terem.
nagytakarítás a tollak erdejében, 
faggyúréteg  renoválás .
Erős, mély,  szuszogás szerű hanggal,
mintha  fújna  ránk.
El innen, ez az én  tanyám!



A délutáni napfény kékes-zöldre váltja 
a két órával korábbi  
mogyoróbarnát,



Fényből,
kőre vetített
absztrakt kép lesz , 
a szüntelen mozgó,
hullámokból
kirajzolódó  vonalak
nyomán.
 


Halból  itt  sosincs hiány.
Sütve, főzve
hatalmas tányérokban tálalva
a platánsoron
Gianpiero's
jó hangulatú éttermében
s a játszótér
díszeként is.





2018. február 26., hétfő

A költészettan ilyet

is tartalmazhat tanító jelleggel: 8 betű . A második betű, vagy o vagy, c, vagy t.

Talán mondanom sem kell, hogy  ez nem egy főiskolai vagy egyetemi teszt része, hanem egy hetedik osztályos  irodalom  házi feladat: Petőfi Sándor : XIX század  költői  c versének kapcsán. 

Ülök bambán a keresztrejtvénynek álcázott  "érdekes " feladat előtt, és semmi nem jut eszembe. Viszont  egyre több kérdés  merül fel bennem a feladat  értelmetlensége , egy  hetedikes  gyerek számára,  kapcsán.  
A kolléga  biztosan tudja  a megoldást - hamár feladata- , de miből gondolta , hogy egy  13 éves  gyerek is tudja a választ? Mikor azzal sincs tisztában, hogy mit jelent  az a szó, hogy költészettan. 

Ami szintén rendben  van, hiszen nem egyetemista hanem általános  iskolás! Még csak most kezdi begyűjteni   az irodalomi  anyagokat  fejébe!

No de nem ért véget  a  házi feladatok sora, mert  ötödikes   unokám  is  hasonló  magaslatokkal kell, hogy megküzdjön  házi feladatában irodalomból.

Mire használjuk Érisz (!) almája kifejezést?

Mondom neki: Nem  Írisz almája?  Nem! Érisz! Nézem a füzetét  , tényleg az van  odaírva. Ok. akkor  legyen  görögösen, de  azért  jobb ha  Írisz almájaként nézünk  utána.  
Szépen fel is olvassa  amit talál, s  érti is, amit olvas, de  még sosem hallotta életében a viszálykeltésre, ezt a megfogalmazást. (Mint ahogy én sem hallottam  még sosem elmúlt 64 évem alatt , hogy valaki  ily költőien  fogalmazza meg hétköznapjaiban a versengést keltő feladat után  létrejövő  harcot)
No de  majd a Z generáció!
Ők majd visszatérnek az ókori görögökhöz, s ily kifinomultan, körülírtan  fognak  társalogni! - gondolhatja a  feladat kitalálója- S rögtön meg is toldja  még egy  kérdéssel, hogy erősítse  11 éves nebulóinak az ókori görög kultúra iránti elkötelezettségüket.

MI volt  a szerepe Laokoónnak a trójai  háborúban?
Nagyapám, aki a múlt század  elején  valóban  latinos-görögös   műveltséget  kapott a  Bajai  Tanítóképzőben, s  megtanult eredeti nyelven jó néhány strófát   Homérosz : Iliászából, bizonyára  azonnal  mondaná a választ. S talán segítette is  az eposz mondogatása magában  a munkaszolgálat kemény időszakában, annak túlélésben, de később csak  esti mese szerepet  töltött be, aminek a dallama  elbűvölt, de  érteni nem értettem. S a hétköznapjaink aztán végképp nem  görögök történelmének ismételgetésével  telt.

Így, hát újra a  Google keresője a "felmentősereg "  a házi feladat megoldásához.

Mi értelme  van  ezeknek a feladatoknak? Este 6-7 körül  valóban ez a legfontosabb a gyereknek  egész napos munkájuk után? Ez mit ad  hozzá az életükhöz?

Akármerre  nézek azt látom, hogy hatalmas szakadék van az átadandó , elsajátítandó  ismeret és  a gyereke életkora, ismeret halmaza  között.  A tantár a maga szakterületét látja  csak.s az sem nem  kapcsolódik az élet általános szintjéhez.. A gyerekek  Laokoóntól az anyagsűrűség számításig  "mindent  megkapnak", csak épp semmire sem mennek vele, mert semmi közük nincs hozzá. Ugrálnak egyik tantárgyi területről a másikra, tökéletesen elszigetelve  kezelve  azokat egymástól. Nem kapcsodnak egymáshoz a történelmi, irodalmi,  tudományos  és gazdasági folyamatok  és a különböző  művészeti ágak  sem.


2018. január 24., szerda

A képek


egy  régmúlt nyári délután
boldogságát őrzik.

Nagyszüleim fiatalok,
bizakodók.

Anyám közöttük,
tán 2 évesen.

Még bizalom van  benne
hogy mindig így marad.

Még nincs veszteség,
Korai  árvaság.

Még nincs világégés,
apjának munkaszolgálatba
kényszerítése.

Még teljes és kerek
a világa, daliás apával
mosolygós anyával.
s egy jó báttyal.

Nagymamával
nagypapával,
rokonok gyerekek
karéjával.






Melyből csaknem mindent
elveszített gyerekként,
pár év leforgása  alatt.

Nyolcvannégy éve őrzi a kép
a nyári  nap derűs melegét.

Megrendülten  nézem a képeket.
Már senkit se  kérdezhetek meg,
hogy Ő és Ő ki lehet?

Azt sem tudom, hogy anya  látta -e
ezeket a képeket,
vagy csak magában  őrizgette
mélyen elrejtve emlékeit.

Beszélni sosem beszélt róla,
s a későbbi  évekről sem.
Se jóról , se rosszról.

Csak,  a  ma  volt beszédtéma.
Hogyan készül a szoljanka leves,
a  lucskos káposzta,
s  gesztenyés - meggyes palacsinta?

Múlt és jövő nem szerepelt
a szótárában.
Azzal nem volt  dolga.

Korán megtanulta,
jobb nem várni, vágyni semmit
akkor nem lehet csalódni,
elveszíteni sem.




2018. január 20., szombat

Mint a mágnes vonzott magához

az első virágszirmait bontó  japáncseresznye fa







A hóvirágok  már  jó ideje virágoznak minden felé. 



Ilyen enyhe  decemberre, januárra nem is emlékszem. Mindig voltak  melegebb napok hetek is talán, amit aztán tartós hideg , sokszor  nagy hótakaró követett . Most is ígéri az előrejelzés hogy lehűl havazni is  fog talán, de ellent mondani  látszik a bokrok vesszőinek tavaszt jelző élénk sárga  vagy  vagy élénk piros  színe, s  a cinegék dallamai is. 




A mohák aranyló szálacskái a napfényben,
















A Nap felé kitárulkozó  új százszorszép bokor










Nagy sétával ünnepeltem az első  tavasz-jön érzetű napot. 

A műfüves  pályán kamaszok  fociztak  rövidnadrágban.

Vidáman surrogtak az autók .

Nem kabát-levevős nap volt ez még,

de  szép, napsütéses, kellemes  sétára  csábító.





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...